Az arany szalamandra | Page 3

újra végighúzta rajta a szivacsot és csakugyan nem telt belé t?bb pár percnél, a setétbarna szín fehérré változott és elotunt az írás fakóv?r?s betüivel.
Diadalmas mosolygással kezdett az olvasáshoz, hanem a mosolygás csakhamar lefagyott ajkairól.
--Hát így vagyunk! kiáltott fel kit?ro dühvel, midon elolvasta a levelet. Még csak nem is játékszer, hanem lépcso legyek a lábaitok alatt... azután fel akarnátok engem áldozni. Nincs is rosszul kifundálva!
Hogy is írja csak:
?Bornemissza valamit, titkol, rejteget elottem! Sejteni, hogy felfedezte az alchymia nagy titkát, vagy lehet, hogy k?zel jár hozzá. E rejtélyes és zárkózott karakteru férfiú enormis nagy tudományával, t?rhetetlen akaraterejével és nagyravágyásával veszélyesebb sz?vetségesnek, mint ellenségnek, mindazáltal nyiltan nem szakíthatunk vele. Ha Mátyás foherceg kezeibol a hatalmat sikerül kiragadnunk, úgy abba a magas méltóságba emeljük, hogy az államcsíny minden ódiuma egyedül csak az o fejére háruljon és elveszítse, a mi kezeink pedig láthatatlanok maradjanak! Ellenben pedig, ha a fohercegnek sikerül a kormányzói hatalmat megtartania, úgy k?nnyu lesz minden machinatiót, ?sszeesküvés formájában, egészen az o nyakába varrni! Akár így, akár úgy forduljon tehát a kocka, a foherceg rendünknek mindenképen nagy hálával fog tartozni. Mert az elso esetben veszedelmes vetélytárstól, a másodikban még veszedelmesebb ?sszeesküvotol szabadítjuk meg. Mert bármi érje is, vesztét rendünk érdeméül kell feltüntetni, hogy o hercegsége bennünk lássa leghasznosabb sz?vetségeseit és támaszait...
Mindezeknek azonban csak akkor szabad megt?rténni,--repetálom ezen intelmet--ha a nagy titkot az alchymiai tudomány ezen felkentje és királya megtalálta és velünk k?z?lte, mert viszont e titokkal a világ mozgatója és emeltyuje: a mindenható arany és gazdagság jut rendünk birtokába és megalapítja uralmunkat nemcsak a császár, de az egész világ felett.?
Ezzel végzodtek a levél sorai és Bornemissza düh?s, szikrázó szemekkel, lükteto halántékkal járt alá s fel a hosszú teremben, majd egyszerre a kiülo rostéllyal védett ablakhoz lépve, kibámult a setétségbe, mert ek?zben már beállott az est és a terem sz?gletében álló nagy tokos óra száraz, egyhangú ketyegésével már nyolc óra felé tolta a mutatót.
--Tudtam, sejtettem, hogy kettos játékot uzt?k, de ekkora perfidiáról, ilyen sátáni álnokságról álmodni sem mertem--mormogá, mintha egy künn álló láthatatlan alakhoz beszélne. De én is hozzátok jártam iskolába, majd meglássuk hát, melyikünk lesz erosebb! én ismerlek titeket egészen, de ti csak félig ismertek engem!
Távoli villámcikázások visszfénye lobbant fel koronként a koromsetét láthatáron, a lábas óra pedig érces kondulásokkal üt?tte a nyolc órát.
Az asztalhoz ment és a lefüggo karosgyertyatartó alá állva, felemelé jobbját, melyen az abraxas-gyurü ragyogott.
--Ez a gyurü az én talizmánom, ez sugallta a levél megszerzését, lássuk, mit sugall most? és izzó tekintetét a v?r?s pontokkal hintett s?tétz?ld kobe vésett kabbalisztikus jegyekre szegezé.
Sokáig nézett a kore, gondolatai rohanva k?vették egymást és midon felemelé szemét, homlokán a redok elsimultak.
--úgy van. Csak higgadtan kell gondolkoznunk és mindjárt más színben látjuk a dolgokat... Míg a nagy titok meg nincs találva, addig nem kell tartanom semmitol... Mától fogva éjet-napot eggyé teszek, isten-?rd?g hatalmát segítségül hívom, hogy célt érjek. Holnap újra elkezdem a nagy muvet és folytatni fogom, míg élek és lélekzem, míg vagyonom és hitelem futja! Bár Trismegistos és Paracelsus szerint két egyformán jártas adeptus elébb feltalálja a nagy titkot, de hol találjak én hozzám illo társat, mikor engem tekintenek e szent tudomány elso felkentjének? Oh, bárcsak küldenének egyet a jó vagy rossz hatalmak! Ha maga a Sátán volna is, ?r?mmel fogadnám.
Az óra kilencet üt?tt. Barettáját mélyebben fejébe nyomva, a setét folyosókon átment az elso épületbe.
A háromkarú vert ezüst gyertyatartóban égo viaszgyertyák csak a faragott asztal k?rül világították meg a boltozatos éttermet, melynek falain és bútorzatán az egykori fénynek és pompának most már csak fakó, színehagyott maradványai csillogtak.
A nagy asztalnak csupán az egyik vége volt felterítve.
A tudós csak pár falatot evett s gondolatokba merülve gyurogatta, morzsolta a kenyér belét s egészen ott feledte volna magát az asztalnál, ha az ?reg figyelmezteto k?h?gése fel nem riasztja.
Erre kihajtotta a maradék bort a serlegbol és felállt.
--Klára a j?vo héten hazaérkezik!
--Hála Istennek! Legalább megint élet és derü k?lt?zik e magányos házba! felelte az ?reg felcsillámló szemekkel.
--Holnap kilenc órakor pedig elmégysz Izsák tozsérhez! Megmondod neki, hogy kétszáz aranyat hozzon magával.
A gazda távozott.
--Megint új k?lcs?n? Mikor a régiek kamatját is alig bírjuk fizetni! dümm?gte az ?reg Iván. A Bornemissza-család dús javai, kincseket éro arany- és ezüstmarhái már mind odavannak... Semmit se lehet t?bbé zálogba adni. Csak ez a kastély és egy kis birtok van még! Ha ez is füstbe megy, mi marad a jó Klára kisasszony részére? Istenem uram, mi lesz ebbol? sóhajtá csaknem k?nnyezve.
Tompa, elmosódott moraj g?rg?tt koronként a távolban, midon a ház ura visszatért a bibliothekás terembe.
--Zivatar k?zeledik! d?rm?gte, s a k?nyvespolc fenekérol egy láncos lakattal lezárt termetes foliánsot emelt ki.
Mielott azonban felnyitotta volna, az órára pillantott, melynek számlapjára a halál csontvázképe volt kaszával és homokórával felpingálva, k?r?sk?rül e jelmondattal: ?Harum una veniet, quae tibi dicet abi!?
--Elég ido jut mindenre! azután felnyitotta a borbe k?t?tt vastag k?nyvtáblákat:
--Nézzük csak, mit ír Abrahamii Eleazarus ben Peixoto mór alchymista ?Fekete magiájában? a hasonmás által való buv?lésrol?
--Trismegistos, Carneolus, Ghirlandius hasonló esetekrol írnak. Ki