Az arany szalamandra | Page 2

Bornemissza sóváran.
--O felsége r?vid ido múlva t?bbféle jelét fogja adni irántad való változhatlan kegyelmének!
--Mindig csak üres ígéretek! viszonzá Bornemissza.
--Figyelj rám! Nem is sejted, mino fordulatok lesznek r?vid ido múlva az országban és kormányzásban. O felsége a császár rendkívül féltékeny uralkodói jogaira, emiatt folytonos viszályban él háza tagjaival. Testvérei: Erno és Mátyás fohercegek úgyszólván eroszakkal kezükbe ragadták a kormányzást és emiatt úgy az osztrák tartományokban, mint itt, folytonos zavarok és forrongások vannak napirenden, kivált azóta, mióta Mátyás foherceg egészen kezébe ragadta a magyar ügyek vezetését. Mátyás fohercegnél tisztelegve, átadám néki o felsége bizalmas levelét, melyben azt írta fenséges ?ccsének, hogy itt tartózkodásom célja egyes-egyedül az alchymia magasabb titkainak veled való együttes búvárlása. De ez csak ürügy volt. Láttam az elégületlenséget, a forrongásokat és belzavarokat, melyek felséges urunk trónját veszélyeztetik. Elso sorban engem akarnak az udvartól eltávolítani, mert, szerintük, korlátlan hatalmam van a császár felett!
--Igazuk van! Korlátlan hatalommal uralkodói rajta.
--Amilyen fegyverrel támadnak, olyannal védekezünk! A császár elhatározta, hogy Mátyás foherceget teljesen kizárja a kormányzási ügyekbol! Mivel pedig császári urunk prágai udvarát nem akarja elhagyni, országai kormányzását azokra a kipróbált híveire bízza, kiktol nem kell féltenie trónját. Nagy szerep, nagy hatalom és fényes tisztség vár reád, barátom Lénárd! Hátha még csakugyan felfedeznéd a nagy titkot!! Akkor te uralkodnál az országban.
--Vagy pedig úgy járnék, mint az ánglius Kelley, kit o felsége bárói rangra emelve, kegyeivel halmozott el, de mivel alchymiai titkait nem akarta neki elárulni, b?rt?nbe vettetett, honnan, midon menekülni akart, leesett és nyakát t?rte--viszonzá Bornemissza gúnyosan.
Páter Julián fejét csóválta:
--Barátod, Hayek Taddeus, az udvari orvos, ugyancsak hiányosan értesített errol az esetrol! Kelley és cimborája Dee, mindketten k?z?nséges csalók valának!
--Hálátlan vagy, Leonhardus. Tudod, hogy egy alchymista se mehet be mindaddig a felség alchymiai laboratóriumába, míg te elotted próbaeloadást nem tart tudományából... és csak a te ajánló leveledre nyílnak meg elotte a prágai Hradsin kapui.
--Ez ellen nem is panaszkodom! Néha csakugyan érdemes tudósok dissertálnak és experimentálnak muhelyemben; viszonzá Bornemissza.
--Hagyjuk a vitát! Még fontos megbeszélni valónk van hátra. A te érdeked azonos az enyémmel! Amint eddig beavattál alchymiai munkálkodásod titkaiba, úgy teszel ezentúl is. Ezáltal uralkodunk a császáron! Ha feltalálod a nagy titkot, ezt is k?z?lni fogod velünk, mert jusson eszedbe, a belole eredo mérhetlen gazdagságot csak a hatalom birtokában élvezheted.
E pillanatban egy ?reg, megg?rnyedt, de nagyon becsületes képu szolga lépett be a terembe.
--Miért háborgatsz e szokatlan idoben, Iván? kérdezte nyersen Bornemissza.
--Kegyelmes uram, az ?tv?smester elküldte az olvasztótégelyeket, tisztelendo atyaságod futárja pedig útrakészen áll.
--Vidd le a laboratóriumba! A laboráns szítsa fel a kohóban a tüzet és reszeljen négy uncia rezet, két uncia aurichalcumot finom porrá--parancsolá.
--Ecce! a futárról egészen elfeledkeztem. Csak néhány sort írok a rendfon?knek.
A háziúr leeresztette a porcos íróasztal támláját és egy zárt faliszekrénybol az akkoriban még kevéssé használt papirt véve elo, mellé helyezte a hattyútollból vágott pennát, a viasszal és selyemzsinórral egyetemben.
Páter Julián gondolkozva ült az asztalhoz.
--Titkos jegyekben írjam e levelet? Eh, a futár a mi emberünk.
Midon készen lett, nagy mesterséggel ?sszehajtogatta és átk?t?zte z?ld selyemszállal, azután talárja alól elovont gyuruvel lepecsételé.
--Mily kül?n?s színu tenta és milyen furcsa formájú írócharta; dünny?gé, hol a tentát, hol a papirost nézve, azután kisietett a rá várakozó futárhoz.
A tudós háziúr mint a ragadmányára csapó saskeselyu, sietett az íróasztalhoz; felemelte az ottmaradt papírlapot és a szekrénybe rejté.
--Majd meglátjuk, tiszta kártyákkal játszol-e, páter Julián, vagy csak eszk?zként akarsz felhasználni?!

AZ éJFéLI VENDéG
Az ?reg kulcsár lépett be nemsokára a terembe s egy pecsétes tekercset nyújtott át urának.
--Csatlós hozta a dullóvári Petho-kastélyból! Azt beszéli, hogy, Klára kisasszony kicsibe múlt, hogy a martalócok kezébe nem esett.
--Menj és viseljed gondját a csatlósnak. Lehet, hogy választ visz leányom levelére. Várakozzék.
Leánya azt írta, hogy sólyomvadászat k?zben amúgy is nagyon messzire távoztak a kastélytól, o pedig kócsagot uzo sólyma után vágtatva, a vadászat hevélyében elszakadt társnoitol és a vidéket nem ismerve, eltévelyedett a mocsaras erdoségben, hol egyszerre csak martalócok vették ot k?rül. Segélykiáltásait, úgy látszik, senki se hallotta, mert a rablók már jó messzire magukkal ragadták és éppen száját akarták bet?mni, midon pár jól célzott l?vés a martalócok k?zül néhányat leterített, a bokrok k?zül pedig t?bb ember rohant elo. A latrok megfutottak. A szabadítók idegen országbeli kereskedok valának és társzekereikkel, málhás állatjaikkal az erdoség tisztásán táboroztak. Az a férfiú, ki legelosz?r segélyére rohant és rablóját leüt?tte, inkább tudósnak, mint kalmárnak látszik, de csak annyit tudott meg róla, hogy Budára igyekszik s málhái k?nyvekbol és kül?nféle érc- és agyageszk?z?kbol állanak.
Bornemissza elhatározta, hogy még az nap ír Petho Miklósnak, hogy leányát biztos kísérettel küldje haza.
Ekkor pedig elovette azt a papírlapot, min páter Julián a levelét írta és a felszálló goz f?lé tartotta.
Kevés ido múlva a z?ldessárga charta majdnem egészen s?tétbarnára változott és midon a goz elszállt, a boltozatról aláfüggo karosgyertyatartó felé tartotta.
Igy látszott meg csak, hogy e kül?n?s papir szitaformán át van lyuggatva.
Hosszú, figyelmes vizsgálat után elégedetten bólintott fejével, azután kiterítette, végigt?r?lte valami v?r?sszínu fluidumba mártott szivaccsal.
--Pár perc múlva a papir fehér lesz és az írás látszani fog--mormogá s újra meg