Az arany szalamandra | Page 4

kell formálni, a fekete magia szabályai szerint, az illeto hasonmását buv?sereju viaszból és a tagjaiba szurkált gombostukkel vagy lassú égetéssel halálra lehet kínozni! Megtegyem-e a próbát az én kedves Julián barátommal és a rend generálisával? d?rm?gé kegyetlen mosolygással. Csak hasonló pénzzel fizetnék nekik, ha megtenném. álnokságot álnoksággal! De nem! Addig nem nyúlok a setét hatalmak eme megrontó fegyvereihez, míg más fegyverekkel tudok küzdeni.
Holnap újra megkezdem a nagy muveletet! Eddigi kísérleteim biztatók ugyan, miután az anyagon némi transmutatió mutatkozik. De mégis hiányzik valami. A fo, a nagy titok, az élteto foelem, minek titkát nem bírom kitalálni... Hermes Trismegistos, Albertus Magnus, Paracelsus és Villanova, mind azt mondják, oly k?nnyu, hogy egy asszony, egy gyermek is elvégezheti a nagy muveletet, csak ki kell találni az életrehívó nagy elemet. Egyik Arothnak, vagyis osanyagnak nevezi, másik Szalamandrának, harmadik sárkánynak és v?r?soroszlánnak, de valamennyi más-más titkos jeleket rajzol utasításaiban! Mit jelentenek e titkos kabbalisztikus jegyek? Mit azok a csudálatos alakú, rejtélyes értelmu képek munkáikban? Ezeket nem tudom megfejteni, pedig ezekben rejlik az egész titok! Valahányszor tanulmányozásukba mélyedek, az éjfél álomhinto csendjében egész hallhatólag susogja fülembe valami rejtélyes hang: ?Ezekben keresd, ezekben rejlik az arany szalamandráját életrehívó anyag!? Keressük hát tovább csüggedetlenül, a sivatagban tévelygo vándor olthatatlan szomjú epedésével!
Amíg ezeket szaggatottan maga elé mormogta, meggyujtá a páros karú gyertyatartóban levo sárga viaszgyertyákat és a mellékhelyiség egy elfügg?nyz?tt szekrényébol t?bb nagy k?nyvet és régi kéziratokat hozott elo, azután magashátú karosszékét a gyertyák fényk?rébe húzva, ezek tanulmányozásába mélyedt.
Künn ek?zben koronként heves szélroham süvített végig s meg-megrázta az ablakok sejtalakban foglalt ólmos üvegkarikáit. Egy f?ldetrengeto rémséges csattanásnál az órára pillantott... éjfél felé járt az ido és ebben a percben t?rt ki egész erejében a zivatar.
A szélvész bog?tt, huhogott, a mindenség, mintha lángtengerben lobogott volna, a f?ldet ingató csattanások és az aláomló zápor zuhogásába a leomló kémények, beszakadó háztetok d?reje morajlott bele.
--Valóságos ítéletido! Jaj annak, kit útban kap! mormogá kis ideig kifelé hallgatódzva, azután tovább forgatta a lapokat, kül?n?s jegyeket s idegen szavú jegyzeteket írva egy papírlapra...
A k?nyvek lapjain egymással küzdo oroszlánok, koronás kígyók, sárkányszárnyakkal, embercsontokkal teleszórt temetok, ormózatos tornyok, kripták, koporsók, emberi hullákon lakozó tuzmadarak voltak élénk szinekkel rajzolva, mindenféle alakú kabbalisztikus jegyek, lángnyelvek, olvasztó tégelyek, nofeju szalamandrák és kül?n?s alakú virágok váltakoztak abban.
Bornemissza Lénárd tunodve nézett e jelekre.
--Idáig csak meg tudom fejteni a jelképekbe rejtett utasításokat... Egyszerre azonban a meglepetés tompa kiáltásával ugrott fel ültébol.
--ébren vagyok, vagy álmodom?--suttogá izgatottan.--E k?nyvnek minden sorát, minden betujét már kívülrol tudom! Honnan j?nnek hát ez ismeretlen sorok, ez egészen új kikezdés bele? Ez csalékony káprázat! Hallucináció! Phantasmagoria!
--Itt van! Nem káprázat! Szinte varázslatnak, csudának látszik, hogy eddig nem vevém észre! tagolá leírhatatlan felindulással és szeme elott táncoltak a nyomtatott betuk, amint olvasá:
?Adeptusai az isteni alchymia szent tudományának! Négy szem egy tárgyon, két elme egy igyekezetben szüli az óhajtott eredményt egynél jobban, háromnál bizonyosabban! Egyiknek óhajtani, másiknak messze távolban akarni kell, hogy ?sszej?jjetek. Mikor keressétek, mikor találjátok meg a nagy titkot, erre én, Hermes Trismegistos, a nagy, az alchymia felkentje, a nagy titkok tudója, azt mondom: Ketto egyben, egy a háromban adja az oszthatatlan hetesszámot. égi jelek támadása elozi meg j?ttét, éjféli zivatar d?rgése k?zt kell érkezni annak, kinek segédkezése mellett meghallhatod az aranyszalamandra sírását az athenora tüzében, mert egyiknek kell adni az anyagot, másiknak az ébreszto lelket... Ez a kulcsa a keresett nagy titoknak, csak én találtam azt meg egyedül az osanyag lelkének erejével?...
Ebben a pillanatban kezdte verni a lábasóra az éjfél óráit, a zivatar pedig tetofokát érve, düh?ng?tt és ugyanekkor megnyílt a terem ajtaja és egy idegen lépett be rajta széltol, esotol csapzott hajjal.
--José Venegas Herrezuelo cordovai adeptus üdv?zli Leonhardus Bornemissza doctor illuminatissimust, tudományos nevén Leonhardus Sydericust, szólalt meg latin nyelven s mélyen meghajtva magát.
--Ki vagy? Hogyan j?ssz ide? riadt rá megd?bbenve.
--Nevemet már megmondám! Cordovából j?ttem, az alchymia felkentjéhez; szolgálatomat és tudományomat felajánlom neki! felelé másodszor is mélyen meghajolva.
Bornemissza egyszerre megrázkódott. Hermes Trismegistos imént olvasott szavai villámlobbanásként cikáztak át agyán... ?Messzirol jo... égijelek támadása elozi meg j?ttét, éjféli zivatar d?rgése k?z?tt kell érkezni annak, kinek segédkezése mellett meghallhatod az aranyszalamandra sírását.? O az, kit az írás rejtélyes szavai jelentenek.
E gondolatra hatalmas alakja rejtélyes felindulástól reszketett, mintha titokteljes hatalmak jelenlétét érezné.
--üdv?zlégy házamban, szívbol óhajtott, szívesen várt vendég! mondá és forrón megszorítá hideg, nedves kezét.
Az idegen meghajtá magát:
--Mindenekelott engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy k?p?nyegemet letehessem--mondá azután olyan elfogulatlan nyugalommal, mint aki r?vid távollét után j?n haza.
Erre a háziúr is higgadt nyugalmat eroltetett magára, de v?r?sre gyúlt arca, rejtett ?r?mtol izzó szemei meghazudtolák ezt.
--Bocsássa meg felindultságomat, kedves...
--Nevezzen doctor illuminatissimus, egyszeruen don Josénak, vagy pedig csak r?viden: adeptusának, hiszen egyedüli célom az, hogy az isteni alchymia titkaiba egy ilyen mester vezessen be.

BORNEMISSZA KLáRA
--Don José! mondá a tudós, nem mint adeptus, de mint velem egyenrangú társ fog laborálni... ép ez okból, hallgassa meg, mi okozá ?r?mteljes felindulásomat, akarom mondani megd?bbenésemet. Olvasta Hermes Trismegistos k?nyvét?
A j?vevény bólintott.
--Nos hát, ennek hetvenhetedik lapján, harmadik bekezdésként ez áll. Szóról-szóra elmondta az olvasottakat,