A bihari remete | Page 4

meztelen kardja után kapott, de az aedilis egy parancsoló tekintete lefegyverezte.
--Váltságdíjat kaptok, ha senkinek sem lesz bántódása,--szólt kemény hangon az aedilis.
A kalózf?n?k arcán gúnyos mosoly futott át és hetykén kérdezte:
--Ugyan? és megértek ti mindannyian húsz talentumot? én te érted magadért kívánok ennyit.
--Micsoda esztelenség,--kiáltott az aedilis kiegyenesedve,--nem tudjátok, ki került a kezetekbe. ?tven talentumot kaptok.
A kalózf?n?k nem bírta elfojtani a meglepetés kiáltását.
--Ki vagy te?--kérdezte gyanakodva.
Az aedilis meglebbentette tógája bíborszegélyét, hogy kivillantak alóla a curulisi méltóságot visel?k magas, veres cip?i:
--Caius Julius Caesar vagyok,--és kissé ironikusan mosolyogva megbiccentette fejét.
--Azt hiszed, most már t?bbet tudok?
--Római aedilis, barbár tulok, láthatod,--szólt Caesar indulatosan,--és olyan ember, aki nem szokta meg, hogy kételkedjenek a szavában.
A harag pírja futotta el arcát, de azután türt?ztette magát.
A kalózf?n?k maga k?ré intette alvezéreit:
--Ez az ember, halljátok, Caius...
Megakadt és kérd?leg nézett az aedilisre.
--Julius Caesar,--segítette ki az, újabb gúnyos fejmozdulattal.--Majd megtanulod még.
--Julius Caesar, ?tven talentum váltságdíjat ajánl f?l, ha a gályán senkinek sem lesz bántódása. Oldjátok el a megk?t?z?tt matrózokat és rendeljétek vissza az embereket. Ki fogja fizetni a váltságdíjait?--fordult megint az aedilishez.
--Crassus, Rómából. és ennek a hajónak a kapitánya fogja elhozni a megjel?lt helyre. Hol van Testa?
Aemilius, aki szótlanul állt barátja mellett, a hajókabin felé mutatott, amerr?l egy ijeszt? alak tántorgott el?. A kapitány volt.
Sz?rny? harciasan nézett ki. K?penyén óriási v?r?s foltok éktelenkedtek, a v?r?s bor nyomai, mintha nyakig gázolt volna a vérben. Torkaszakadtából b?mb?lt és a mellét büszkén kifeszítve, bizonytalan léptekkel k?zeledett.
--én római polgár vagyok,--üv?lt?tte ?klét rázva,--engem nem lehet elfogni. Nem lehet, ha meggebedtek, akkor sem lehet,--ismételte makacsul és pislogva nézett k?rül.
A kalózok nevettek és l?kd?sni kezdték. Az egyik mélyen meghajolt el?tte, két karját a mellén keresztbetéve, aztán gúnyosain mondta:
--Ki akar téged elfogni, tiszteletreméltó disznóhólyag? Távozzál szabadon, amerre tetszik, mennél hamarabb, annál jobb,--és a részeg kapitányt a hajó széle felé l?kte.
Testa rémülten csapta szét kezeit és vérfagyasztót ordítva, hasravágódott, épp a kalózf?n?k lábai el?tt.
--Senkinek se legyen bántódása,--szólt az keményen.
A kalózok csendesen kuncogva húzódtak hátrább. Julius Caesar a kalózf?n?kh?z fordult:
--Még ez órában megírom Crassusnak a levelet s a gálya visszaviszi Rómába. Mire a hold másodszor megújul, itt lesz a pénz. Hol talál meg a k?vet?
--Rhodusztól délre, az els? sziklaszigeten,--válaszolt a kalózf?n?k.
Az aedilis intett egyik afrikai rabszolgának, aki egyiptomi nádtollat, zsinórral ?sszef?z?tt kis papiruszk?nyvet és gyantás koromból készült híg folyadékot hozott el?. Caesar a tricliniumhoz ment és hozzákezdett a levélíráshoz: Caesar Crasso salutem optimam...
Ek?zben a kalózok f?lforgatták az egész gályát. Mindent kikutattak s ami érték volt, magukhoz vették. A gyapjúval t?m?tt zsákok egymásután vándoroltak át a liburnára. Az aedilis nyugodtan írt.
--Vale,--kanyarította végre oda az utolsó szót s forró viasszal zárva le a levelet, rányomta pecsétgy?r?jét. Azután átadta a kormányosnak, meghagyva, hogy másnap, ha a derék Ancus Porcius Testa kijózanodik, juttassa annak kezéhez. A kormányos meghajolt és k?penyébe rejtette a levelet.
Miután a gályát teljesen kifosztották, az aedilist, barátjával és négy fekete rabszolgájával tíz kalóz fogta k?zre és átkísérte a liburnára. A csáklyákat kihúzták a gálya oldalából, a kormánylapát recsegve fordult kifelé s a két hajó ellenkez? irányban kezdett távolodni egymástól. Az Isis nyugatnak fordította orrát, amelyen az aranyos farkasfej ragyogott a lemen? nap bíborában. Kapitánya még mindig ott feküdt a f?délzetén, de most már a hátára fordulva és hangosan hortyogott.
A liburna, nyomában az apró csónakokkal, nemsokára elt?nt a keleti szemhatár kékes k?dében, amelynek bizonytalansága annyira illett foglyai sorsához.

IV.
Rhodusztól mintegy kilenc mérf?ldnyire meredek hegycsúcs emeli ki sziklás homlokát, a tenger hullámaiból. északi része hajóval megk?zelíthetetlen, részint a függélyesen f?lmered? sziklafal részint a lábánál megt?r? és harsogva kavargó ?rvények miatt. Délr?l is szaggatott k?bástyák koszorúzzák az apró, névtelen szigetet, de a kutató szem figyelmét nem kerüli el egy mélyen benyúló ?bl?s szakadék, amelynek végén alacsony, homokos part ereszkedik alá a t?lcsérformájú v?lgyszorosból. S míg a v?rhenyes sziklák a tenger felé csak sivár oldalaikat mutogatják, amelyeken legfeljebb a tengeri iszalag és moha festenek s?tét foltokat, belül, a v?lgykatlan mélyén dús vegetáció élénkz?ld színei csillognak a napfényben. Ebben a csendes ?b?lben, amelynek vize mozdulatlanul áll, mint a tük?r lapja, vetett horgonyt egy este a kalózok liburnája.
Pár nap múlva a v?lgy alján egész sátorváros támadt s a sziklaszoros bejáratánál ide-oda siklottak az ?rszemek csónakjai. Az aedilis és barátja szabadon jártak a karókra feszített ponyvák k?z?tt, amik alatt napbarnított arcú, kapzsi tekintet?, szennyes, félmeztelen alakok hevertek és zajongtak. Az aedilis és barátja eleinte nagyon rosszul érezték magukat a furcsa társaságban. Kül?n?sen Aemilius folyton mosolygó arca nyúlt meg s egész nap alig lehetett szavát venni. Hiába hangoztatta el?tte Caesar a b?lcs mondást, komikus szónoki pózba vágva magát: Viseld el és ne hibáztasd, amin úgysem lehet változtatni,--a fiatal lovag arca nem akart f?lderülni, ? a maga pénzét vesztette el, míg az aedilis csak Crassusét. De végre is megnyugodott. A kalózok bizonyos tisztelettel tekintettek rájuk, amit a váltságdíj nagyságán kívül az aedilis vidám és tréfára hajló viselkedése csalt ki bel?lük.
--A nevetés meg?li az unalmat,--mondta ismételten Caesar és nem sajnált a jókedv ébrentartásáért semmi fáradságot. Szelleme épp úgy, mint teste, egy pillanatra sem vesztette el