Thury Zoltán összes mûvei, vol. I

⫼
Zoltán ?sszes mvei, vol. I, by Zoltán Thury

Project Gutenberg's Thury Zoltán ?sszes mvei, vol. I, by Zoltán Thury This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org
Title: Thury Zoltán ?sszes mvei, vol. I Ketty és egyéb elbeszélések
Author: Zoltán Thury
Release Date: November 10, 2006 [EBook #19749]
Language: Hungarian
Character set encoding: ISO-8859-2
*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK THURY ZOLTáN ?SSZES MVEI, VOL. I ***

Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online Distributed Proofreading Team. With special thanks to the library of Pécs, especially to the director, József Kereszturi for the help in selecting and borrowing the books.

THURY ZOLTáN
?SSZES M?VEI

ELS? K?TET
KETTY éS EGYéB ELBESZéLéSEK

Nyomatott a kiadó Kner Izidor k?nyvnyomdájában

GYOMA
1908

TARTALOMJEGYZéK
Ketty A sztrájk A sütemény K?m?vesek Becsület Az egér A legszegényebb vértanú A vacsora A miniszter vendégei A hatodik Az ezred A gyermek Kálvária Az igazság Anna A vasút Urak és parasztok Este éjjel Orvosságok Szerencsétlenség A botrány A két Glubovitz A komponista A szerz? Rubin urnál Az ?regrend? ur A tisztességes emberek Az utolsó órában Két boltos Tercsa néni gyermeket nevel Logika át kell dolgozni a k?nyvet S?tétség A király és a pipacs A farkas A két fiu Raffay tisztelend? ur A specziálista A Flórián filozófiája A lovak

KETTY
I.
A bürgerstrassei nagy czivilkaszárnya dobrakerült s jó olcsón jutott hozzá a szép nagy házhoz valami Huber nevü vastag, goromba kép? bajor. A müncheni házakon nagyon sok az adósság, annak esett áldozatul a czivilkaszárnya is. Nem valami túlságosan nagy épület ez, hanem a k?rnyezet kunyhói k?zül ugy kiemelkedik a négy emeletével, mint a milyen nagy egy hegy a hangyazsombék mellett--és szabályos, mint egy koczka, nincs rajta semmi felesleges. A falait már megszürkítette a sok hó és es? s csupa sz?k, munkásemberek számára épített lakosztály miatt lett kaszárnya a neve. Huber ur másnap bek?lt?zk?d?tt a f?ldszintre s minthogy meg akarta ismerni a lakóit, mindjárt ebéd után behivatta a házmesternét.
--No csak ?szintén rukkoljon ki mindennel. Fizetnek a lakók?
--Hát igen, igen--hümm?g?tt az asszony.
--Pontosan?
--Igen, igen... Látszott, hogy szeretne el is hallgatni valamit, ez az ember nem ugy néz ki, mint aki kegyelmet ismer a lakókkal szemben, de Huber ur nem elégedett meg a felelettel.
--Számlálja el?, kik fizetnek pontosan s kik rendetlenkednek... No, befagyott a szája?
A szegény jó asszony látta, hogy itt nincs mentség, pontosan beszámolt hát a lakókról.
--Az els? emeleten a kárpitos megkésik néha egy-két nappal, hanem azért nagyon becsületes ember. Erre az emeletre aztán nincs panasz. A második egészen pontos, sokszor még el?re ideadja a pénzt egynémelyik, nehogy elk?ltse. A harmadik emeleten lakik egy vámhivatalnok...
--Balra, jobbra?
--Jobbra, az egy kicsit kártyás, de ha szerencséje van, két-három hónapról egyszerre teszi le a gondját. Fenn az atelierben egy fest? lakik, az bizony nagyon szegény ember. Beteges is, sokszor hetekig fekszik, nem tud dolgozni sem...
--Menjen fel s mondja meg neki, hogy holnap reggelre k?lt?zzék ki.
Az asszony megijedt.
--én mondjam neki?
--Maga hát.
--én nem, kérem.
--Miért, talán nagyon mérges ember.
--Nem, dehogy, de félek...
--Mit?l?
--Nagyon szegény ember az és szerencsétlen is, meg beteg, csak nem maradhat lakás nélkül. Tél van most, uram, nem nyár. Sohase venném a lelkemre, ha nagy elbusulásában valami kárt tenne magában.
--Mondott valami ilyest?
--Mondott bizony, azt mondta, hogy ha már innen is kizavarják, agyonl?vi magát. Várják meg, a meddig készen lesz valamivel, négy-?t képe is munka alatt van, majd csak sikerül szereznie valamit. A volt háziur rá is hagyta a dolgot, szívesen várt neki, mert látta, hogy máskül?nben derék ember. Várjunk talán mi is még egy kicsit.
--Ezzel majd elvégzem én--mondta Huber ur és f?lment az atelierbe.
Kopogására egy sápadt, szikár fiatal ember kiáltotta ki a szabadot s bizonyosan azt hitte, hogy valami megrendel?vel van dolga, mert ?r?m szaladt végig az arczán. Huber ur azonban gyorsan észretérítette s végzett is vele hamar.
--?n lakik ebben a szobában?
--én, szolgálatára lehetek valamiben?
--Huber vagyok, az uj háztulajdonos. Hallottam, hogy uraságod rendetlenül fizeti a házbért. Ugy rendeztem be a dolgomat, hogy csupa jó lakóim legyenek, azért holnap délig fizesse ki egy hónapra a házbért, vagy hurczolkodjék ki. Azt is mondta a házmesterné, hogy f?be akarja magát l?ni. Ebben az esetben legyen szives megkímélni a házamat a botránytól, elég nagy az angolkert. Ehez tartsa magát, kérem, mert én nem szeretem a teketóriát.
A szegény fest? kapkodott ide-oda, valamit felelni akart, de mire szóhoz jutott volna, Huber ur már lenn járt a vámhivatalnoknál. Nem tudta, hogy mit tegyen? Sirni szeretett volna, de nem j?tt k?ny a szemébe, csak nagy keser?ség t?lt?tte el egyszerre s annál inkább dúltak benne az indulatai, mert érezte a tehetetlenségét. Ha néhány aranya lett volna, hogy a szeme k?zé vághatná annak az arczátlan gazdag embernek, megk?nnyebbülne, de nincs és ki fogják kergetni az utczára. Hogy azután mi lesz, arra nem is gondolt, csak a csúfos elmenetelre. Kikaczagják majd ezek az emberek a m?vészt, a kinek még annyi pénze