Történet | Page 9

volt. A hölgy csak hat óra felé érkezett
meg. Zelma néni az ajtóban várta és azt mondta:
--Kezét csókolom. A Kálmán már nagyon rosszul van. A Rosenzweig
orvos a kezét csókoltatja a hercegnének és kéri, hogy ne tessék neki
semmit sem adni, mert nagyon felizgatja. Ne tessék haragudni. Kálmán
még most is a kezében tartja a rózsákat. Nem akarta senkinek sem
odaadni. Egész éjjel nem aludt és fogta. Már elájult. De nem lehet

kivenni a kezébõl.
A hölgy nekitámaszkodott a kapufélfának. Nagy kék szemei egészen
elfeketedtek.
--Az udvaron van?--kérdezte nagyon halkan.
--Csak a szobában van, kezét csókolom. Nem szabad már kihozni.
--Jungné odahaza van?
--Bizony bent térdepel szegény az ágynál.
Igy beszéltek. Aztán a hölgy beszaladt a szobaurhoz és a kalapját sem
vetette le, hanem ledobta magát a díványra és hangosan zokogni
kezdett. A szobaur odaült mellé és megfogta a kezét. Talán egy óra is
elmult igy és a hölgy még mindig sírt. Akkor a szobaur azt mondta
csendesen:
--Azért ennek igy kellett lenni, Alice. Most vége, most elmehetünk. Az
ember úgyis mindig mindent félbe hagy. Zelma néni és ifjabb
Novoszád Ferenc tovább fognak élni és én hogy emlékezzem késõbb
róluk? Mit tudom én, milyenek lesznek késõbb és mit beszélnak majd
rolunk. De Jung Kálmánt elpakolhatod már a szivedbe és ezt a május
hónapot is. Tudod, hol a kezdete, hol a vége. És szép volt.
A hölgy föltámaszkodott és a szobaur felé forditotta nedves arcát, de
nem tudott mindjárt beszélni, olyan erõsen juhádzott és a melle
fel-felzihált.
--Géza,--mondta késõbb--ezután már száz férfi jöhet a szerelmével.
Hegyeket mozdithatnak el értem. Ölhetik egymást és magukat. Mennyit
fog az érni nekem ezután? Mi lesz az most már nekem, ha valaki azt
mondja: szeret? Ki szerethet igy?
A hölgy megint visszaesett a díványra és zokogott. A szobaur az öklére
támasztotta a fejét.
--Igazad lehet Alice--mondta.--Talán nem is szabadna másnak ezt

kimondani, csak annak, aki halálán iran. Mert mi az ami még elmúlhat?
Az már nincs is. Milyen hatalmas biztosság, milyen fölény a halál.
Haldoklóval nem lehet versenyezni. Ha nem volna halál, festeni sem
szabadna.
Akkor már rájuk sötétedett és a hölgy felállt.
--Isten veled Géza,--mondta, aztán megsimogatta a szobaur haját és
egymás szemébe néztek.--Gyere ki korán a pályaudvarra, Géza.
Senki se látta, mikor kimentek ketten a Lógody-utcára, mert mindenki
Jung Kálmánnál volt. Akkor este vacsora után kint ültek az udvarban.
A szomszédból is átjött a fiatal házaspár. A sváb napszámos a
feleségével. Egyforma keményített kék kötõkben álltak vállal
összetámaszkodva. Egyszer azt mondta ifjabb Novoszádné:
--Hát már eltetszik utazni, Géza ur?
--El, Zelma néni--felelte a szobaur.--Ne sirjon. Visszajövök én még
magukhoz. Ha majd ott leszek, ugyis a Lógody-utca lesz Teschen.
--De két év múlva egészen el tetszik már menni és majd nem is gondol
már a szegényekre.
Keveset beszéltek. Odafent a bosnyák kaszárnyában megszólalt a
takarodó.
--Jól fújja--mondta ifjabb Novoszád Ferenc. De nem nevetett utána.
Késõbb a fiatal házaspár elköszönt. Eddig is csak ugy szótlanul álltak,
vállal összetámaszkodva.
--No, Franci--mondta akkor Zelma néni--nem akarsz felmenni az
öreghez egy kis bort inni?
--Nem kell nekem,--felelte ifjabb Novoszád Ferenc. Hát lent maradt õ
is és talán tizenegy óráig ültek az udvarban és nem beszéltek. A
szobaur még azután is sokáig kint maradt és nézte az újból vastagodó
holdat és nézte, hogy a ragyogó, meszelt falak miképen dobnak

egymásra nagy, görbe, fekete háromszögeket és sokszögeket, kusza
vonallal vágva ablakot, ereszt, kéményt, néma és mozdulatlan harcban.
És nézte fent a kertet, melyben vad és gondozatlan bokrok feketedtek
valami idegen növényzetté és a fehéren csillogó kerítés rácsa közül
kiömlöttek, mélyen lehimbálva a pince kõfalán, mint egy fehér kéz
ujjai közül, amit már nem bir fogni. Odafent pedig az öreg Novoszád
kis korcsmája világitott pirosan, mint valami õrtorony és messzi
ellátszott a vérmezõ fölött.
--Hát vége van már a május hónapnak--mondta a szobaur. Másnap este
a szobaur is elutazott. Már azután nem is történt semmi. Négy nap
múlva meghalt Jung Kálmán. Küldtek a szobaurnak partecédulát. Azt
nem tudták, hogy a hercegnõ hol lakik. Mégis, azután néhány nap
múlva egy nagy kosár jött a postán. Virág volt benne meg egy levél.
Kedves Zelma néni. Szórják ezeket a virágokat a Kálmán sirjára. A
maguk hercegnõje soha, soha sem fogja magukat elfelejteni.
Senki sem látott még olyan szép virágokat.

End of the Project Gutenberg EBook of Történet, by Béla Balázs
*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TÖRTÉNET
***
***** This file should be named 19433-8.txt or 19433-8.zip *****
This and all associated files of various formats will be found in:
http://www.gutenberg.org/1/9/4/3/19433/
Produced by Tamás Róth and the Online Distributed Proofreading
Team. With special thanks to the library of Pécs, especially to the
director, József Kereszturi for the help in selecting and borrowing the
books.
Updated editions will replace the previous one--the old editions will be
renamed.

Creating the works from public domain print editions means that no
one owns a United States copyright in these works,