szertart��sos f��l��r��t, amit neki ez a majdnem vir��gg��, vagy k?z��pkori szonett�� finomodott, idegbeteg ��s rajong�� kis hiszterika enged��lyezett. Eleinte term��szetesen nem volt ez ��gy. ?t ��ve annak. Van Roosen b��r��n? akkor m��r elv��lt asszony volt. M��nchenben l��tta meg a szobr��sz egy aktcsoportj��t: P��ris elrabolja Hel��n��t. Meghallotta, hogy P��rist a m?v��sz saj��t mag��r��l mint��zta t��k?rb?l.
--��n leszek a Hel��n��ja--ki��ltott fel ideges gy?ny?rt?l borzongva a b��r��n? ��s f?ldh?z v��gva a Fleurs du Mal-t, ��gy tal��lta, hogy mindenn��l szebb dolog a ragyog�� ��s er?s eg��szs��g ��s hogy a saj��t aktija nem sokkal marad m?g?tte a hom��rosi Hel��n��nak.
D?m?t?r mukkanni sem tudott, amikor ��rtes��lt az asszony sz��nd��k��r��l. Nem tal��lt szavakat a v��dekez��sre, csak hajlongott, b��logatott ��s a sz��jasz��l��t nyalogatta. Igy h��zasodott meg zavar��ban D?m?t?r s arr��l sem ?, sem a b��r��n? nem tehet, hogy e hangulat n��h��ny h��nap alatt Hel��na impresszionista lelk��ben elviharzott. M��gis, valah��nyszor r��gondolt az els? h��napok mithologiai sz��ps��geire, el��g��lten ��s ?nmag��t irigyelve suttogta nedves ajkai k?z?tt:
--Meg��rte az a n��h��ny h��nap az ut��na k?vetkez? esztend?ket is.
Ezekr?l az esztend?kr?l nemcsak besz��lni, de gondolkodni sem szeretett J��nos. Egyetlen nagy, term��szetes ��s szinte baromi lemond��ssal int��zte el a boldogtalans��g��t: ki tehet r��la, hogy ��n szeretem ?t ��s ? nem szeret m��r engem? Sors bona, nihil aliud,--ism��telgette mag��ban ezt a fatalista mond��st, amellyel lelk��nek minden h��borg��s��t elsim��totta.
K��l?nben is egyszer�� ��s eg��szs��ges lelk�� ember volt D?m?t?r, aki jobb szeretett munka ut��n a m?terem s?t��tj��ben, vagy erdei s��ta alatt pip��zva elm��l��zni, fuvol��zni, harmonik��zni, s��rk��nyokon, mesebeli alakokon, ��ri��s embereken, tengeri kalandokon, soha nem l��tott groteszk ��llat-figur��kon elt��n?dni, mint szoknya ut��n futk��rozni. Szerette a gyenge, csip?s, sz��nsavval ��l��nk��tett homoki bort ��s a s��rga, k?nny? s?rt, amib?l szervezete rengeteget tudott megem��szteni an��lk��l, hogy ked��ly��t t��lzottan felizgatta volna. N��la a m��mor abban jelentkezett, hogy kedve t��madt nagy birk��z��sokat rendezni, ha tal��lna mag��hoz val�� rend��thetetlen atl��t��kat. Szeretett volna oly sz��pen dalolni, f��ty��lni, heged��lni, hogy a k?vek is meginduljanak ��s a szobrok t��ncra perd��ljenek ?r?m��kben. Szeretett volna katona lenni ��s csat��ban verekedni, nagy veszedelmekben emberek ��let��t megmenteni, haj��kat partra vontatni, bik��kat megf��kezni, malomk?vekkel dob��l��dzni, cirkuszban l��ncot t��pni, t��zes parip��n nyargal��szni, bebarangolni a vil��got, s��rk��nyok barlangj��ba leereszkedni ��s fenevadakt��l a f?ldet megtisztitani, Ha m��st nem, legal��bb k?b?l szerette volna mindezeket kifaragni ��s ilyenkor hal��losan unta a m?v��szi rangj��val j��r�� k?telezetts��geket. ��s unta az asszonyokat, akik n��ha hizelegtek neki, m��skor kig��nyolt��k; a m?v��szeket, akik megleck��ztett��k tudatlans��ga ��s szent ig��nytelens��ge miatt; h��z��t, butorait ��s gazdags��g��t, amelyet a feles��ge csapong�� fant��zi��ja buj��v��, terhess�� ��s k��nyelmetlenn�� tett a sz��m��ra; a hivatalos vil��g nagyk��p��s��g��t, az iskola sz��razs��g��t, a nagy urak leereszked��s��t ��s a csel��ds��g arc��tlans��g��t. Unta, gy?l?lte, el��tkozta az emberek h��dolat��t, kiv��ncsiskod��s��t ��s bizalmaskod��s��t ��s ?sszeborzongott, amikor t��rlaton, utc��n, szalonokban, m��g a templomban is ut��na suttogt��k ezt a sz��t:
--A mester!
Ilyenkor megsz?k?tt ��s n��h��ny ��r��ra vissza��llitotta eredeti ��nj��t mag��hoz val�� primitiv k?rnyezetbe. Elszaladt a K?ztemet? t��j��k��ra, egy ?reg, csendes csapsz��kbe, amely k?zel l��v��n a sirk?gy��rakhoz, mindig tele volt iddog��l�� k?farag��-leg��nyekkel. Odamenek��lt D?m?t?r s m��r ��tk?zben felcsillant a szeme arra a gondolatra, hogy ejnye a mindens��git, ha j�� szerencs��je ��s keze ��gyess��ge cserben nem hagyja, ma d��lut��n h��romszor egym��sut��n kilenc bab��t ��t le a kugliz��ban.
Meg kell ezek ut��n ?szint��n vallanunk, hogy az ? lelke nem volt nagy szenz��ci��kra, tragikus szenved��sekre, vagy az ?nelemz��s m��rtiroms��g��ra val��. A saj��t eg��szs��g��nek ?r?k forr��s��b��l t��pl��lkozva, v��gyai messze m?g?tte maradtak a lehet?s��geknek. Ne sz��p��ts��k a dolgot, parasztember volt D?m?t?r, egyszer��, de zseni��lis paraszt, akinek eg��sz ideg��lete leegyszer��s?d?tt a sz��p form��k ��s a megr?gzitett emberi mozdulatok m��sol��s��hoz. Ha nem lett volna m?v��sz, akkor lovakhoz, ?kr?kh?z, buz��hoz ��s kukoric��hoz tapad minden cs��pja a benne virul�� term��szetes ?szt?n?knek. Ezt pedig a f?ldb?l, leveg?b?l, erd?b?l, patakb��l ��s az ��des sz��leinek piros paraszt v��red��nyeib?l sz��vta mag��ba csecsem? gyermek ��s suhanc leg��nyke kor��ban.
II.
Erd��lyben, Gyergy��szentmikl��son sz��letett s m��r gyermekkor��ban csod��j��ra j��rtak a falubeliek.--Olyan ?kle van, mint egy medvebocsnak--mondt��k r�� az ?regasszonyok, akik tulozz��k ugyan a dolgokat, de nem sz��p��tik az igazs��got. Vaskos, form��tlan ��s kiss�� egy��gy�� arckifejez��s�� leg��nyke lett Jancsib��l, aki t��z esztend?s kor��ban m��r a kov��cs mellett f��jta a t��zet s irgalmatlanul szor��totta mark��val a lovak bok��it, amikor r��tett��k a vasat. A legnehezebb kalap��ccsal ��gy csapkodta az ��ll?t, hogy az eg��sz kov��csm?hely rengett,--az ifju Vulcanos dolgozhatott ily heroikus j��kedvvel, amikor a Kentaurokat patkolta az Olympos v?lgyeiben. J��nos azonban m��gsem maradt kov��cs, pedig bizonyos, hogy e t��ren is jelent��keny h��rn��vre tesz vala szert ��ri��si ereje ��s kez��nek ritka ��gyess��ge miatt. A gigantikus testben ugyanis finom ��s ��lmodoz�� gyermekl��lek pihegett. Nem f��lt a legvadabb m��nekt?l ��s megbirk��zott a legsulyosabb p?r?ly?kkel is; de nem mert szem��kbe n��zni a hetyke ��s kac��r kis parasztl��nyoknak ��s k?nnyekig el��rz��kenyedett egy hist��ri��s ��nek hallat��ra. ��r��kig elb��m��szkodott a v��s��rosb��d��k olajnyomatain ��s porcell��nfigur��in; ��gy szerette a vir��gokat, mint egy szerelmes hajadon; k��pesk?nyv, m��zeskal��cs-szentek, faragott botok, festett cser��ped��nyek, figur��s tajt��kpip��k leirhatatlan lelkesed��sre hangolt��k ��s megrikatta az orgonasz�� a templomban. Gyakran elbujt a kov��cs sz��r��skertj��ben ��s agyagb��l, f��b��l, keny��rb?l, ablakos t��tok gittj��b?l alakzatot form��lt a maga mulats��g��ra. V��gre is otthagyta a mesters��g��t ��s a gyergy��i agyagipari
Continue reading on your phone by scaning this QR Code
Tip: The current page has been bookmarked automatically. If you wish to continue reading later, just open the
Dertz Homepage, and click on the 'continue reading' link at the bottom of the page.