A mester | Page 9

imént
telefonáltatni, a kapu alatt várja Méltóságodat.
És tíz perc mulva Dömötör János belépett a zuglói-uti palota hûvös,
márvány-vesztibüljébe.
--A bárónõ nincs itthon--jelentette ki az inasa. --õméltósága korán
reggel kikocsizott a herceg úr õexcellenciájával.

VI.
Délben azt is megtudta Dömötör, hogy a bárónõ csak két-három nap
múlva lesz látható, mert tegnap hirtelen leutazott dunántúli birtokára.
--Tehát semmit sem tud az éjjeli kirándulásról. Mégis szerencsém van,
a mindenségit--dörmögte magában és izgatottan nyalogatta szájaszélét
a nem várt kellemes fordulatra ...
Az örvendezés nem tartott sokáig.

Másnap egy riportujság megírta a köztemetõ-uti botrány minden
részletét. A rendõrkapitány adta le egy ujságiró-barátjának, mint
ragyogó és tanulságos mûvészettörténeti érdekességet. Megfogadtatta
vele, hogy nem használja fel kicsinyes és ostoba riportközlésekre. Ez az
eset a halhatatlanságnak, a memoárirodalomnak való pompás
csemege--erõsítette õszinte és finom elragadtatással ... Ugyanígy
kommentálta a mûbarátok körében és a Fészek Club kártyaasztalánál, a
Folies Caprice egy lefüggönyözött páholyában és az Intim Színház
kulisszái között ...
--Csak semmi nagyképûség, semmi indiszkréció, --könyörgött a
táncosnõknek, a festõknek, az ujságíróknak és a
rendõrtisztviselõknek-- ...tisztán pszichopatologiai érdekesség
szempontjából kell nézni a dolgot ... Majd ötven év múlva a
Dömötör-monográfiádba felveheted, fiam ...
A riportujság fekete misékrõl, kártyabotrányokról, földalatti titkos
orgiákról, utcai késelésekrõl, csecsemõrablásról közölt páratlanul
érdekes és intim adatokat. Nevek csak kezdõbetûkkel jelezve. D. J.
mûvész. A szobrász szerelme. A méltóságos úr. Diszkréten csak éppen
a mûvészet és erkölcs egymáshoz való viszonyának jellemzésére.
Tudományos alapon. Freud, Krafft-Ebing, Havelock Ellis, Iván Bloch
kutatásainak felhasználásával, keresve a fájdalomokozás és az erotikum
között való összefüggéseket.
Az eset tudományos és diszkrét kezelésének ellenére: Dömötör
személye közbotrány és bûnvádi eljárás közepébe került. Az összes
ujságok kénytelenek voltak foglalkozni vele. Az ügyészség vádat emelt,
a mûvészek kizárták Dömötört az összes egyesületekbõl, a bárónõ
elhagyta férjét, a szobrász elvesztette összes állami megrendeléseit, a
mágnásasszonyok elmaradtak a mûterembõl és az Akadémia tagjainak
sorából, a szépmûvészeti miniszter indítványára kitörölték. A
kritikusok megállapították, hogy Dömötör perverz hajlamú, iszákos,
verekedõ, gonosz ember, terhelt családból származott, fiatal korában
díjbirkózó, lánctörõ, gerelydobó és súlyemelõ artista volt, a
mûvészethez távolról sem konyít, kõfaragó korában elsajátított
bizonyos olcsó és banális fogásokat, minden mûve kópia, szemérmetlen

plágium, antik torzókról összelopott motívumokkal, Canova-, Begas-,
Thorwaldsen-, Delaplanche-utánzat, a szobrászatba átültetett
Piloty-stilus lapos, nagyképû, üres és tartalmatlan, együgyû és unalmas
reprodukciója ... Elföldelték, kiátkozták s hült helyét is megfüstölték,
hogy elûzzék a nyomában netalántán hátramaradt rossz szellemeket.
Ekkor láttuk, hogy mily zord hatalommal uralkodott a lelkekben a
puritán erkölcs s minden jóravaló polgár megállapította, hogy némely
Dömötör-féle bestiális ember bûnözése legalább arra jó, hogy felkeltse
a felháborodás tisztító viharát s rámutasson arra, hogy a társadalom, a
közvélemény, a fórum nyilvános orgánumai még mindig a tiszta
erkölcs talapzatán állanak, habár egyes emberek el is tévednek az élet
sötét és buja dzsungeljében.
--Nem baj--gondolta révedezõ lélekkel Dömötör.--Én tudom, hogy mi
vagyok és mit tettem és nem érdekelnek az emberek tudományos és
társadalomerkölcsi szempontjai. Annyi bizonyos, hogy
megfogyatkoztak a jövedelmeim, de arra még telik, hogy szép
délolaszországi márványokat vásárolhassak és kifaraghassam az
Odysseát, amit két év óta mintázgatok.
Kissé szomorúan bolyongott ugyan a palotájában, amelybõl hiányzott a
felesége, a titokzatos szépségû, fáradt, ingerlékeny és végzetes kedélyû
negyvenéves asszony, a maga váratlan és szenzációs szeszélyeivel,
szerelmi ötleteivel, kutyáival, papagályaival, kis baziliskusával,
szerecsen inasával, finom, elegáns vendégeivel, teaestélyeivel,
migrainjével, könnyeivel és kacagásával, titokzatos eltünéseivel és
váratlan megjelenéseivel. De Dömötör nem esett kétségbe és bölcs
gyermekességgel megvigasztalta magát.
--Sohasem hittem el, hogy örökké tartson ez a boldogság.
Tulajdonképpen nem is volt az nekem való élet. Ámbár szép volt, csak
most látom, a mindenségit.
Körülnézett maga körül s csak most vette észre, hogy milyen fejedelmi
interieurben él. A kandalló felett ott függött a felesége arcképe. Mint
egy jelenés, némán, fejedelmi gõggel tekintett le rá, szegény, elhagyott
rabszolgára ... A miliõ, amely a képet körülvette, a ritka damaszkusi
szõnyegek, a bronzveretes, intarziás bútorok, a dús selyemfüggönyök,

régi mesterek képei, szobrok, vázák, porcellánok, a székek nehéz
brokátja, az antik lámpák puha, érzéki fénye, a terem jó illata ... olyan
nobilis és mûvészi szépséget vetített e finom és ragyogó asszonyalakra,
hogy Dömötörnek megdobbant a szíve.
--Ez mind az enyém,--gondolta kissé nehéz és kusza
impresszióval.--Bizonyára nagyon boldog ember vagyok--sóhajtotta
észre sem vehetõ lélekzettel és majdnem elmosolyodott.
Megbiccentette a fejét, a kezével fáradtan és gyengéden legyintve,
kilépett az ajtón.
A márványburkolatú hall közepén, középkori gót bronzok, templomi
kegyszerek, kasulák, dalmatikák, infulák, pásztorbotok, kelyhek,
zászlók, szentképek és tipológikus csodaszörnyek bizarr, vibráló színû
múzeumában egy darabig tétován állott. Az inasa némán, kérdezõ
szemekkel meredt rája, hogy melyik kabátot adja rá szokott éjjeli
sétáira.
Dömötör legyintett egyet a kezével. Ma nem megy sehová. Feketét kért
és hirtelen benyitott a mûtermébe. Rengeteg terem volt ez, a régi
dekoratív mûvészek szokása szerint valóságos egzotikus templom, a
világ minden tájáról összehordott ritkaságokkal. A színek vad
lakodalmat ültek a falakon. Minden rikító és égbekiáltóan hangos.
Nagy festett japán szobrok, indus aranyozások, cifra keleti szõnyegek,
primitiv egzotikumok és raffináltan megalkotott párisi mûtárgyak.
Minden helyi színhatás a végletekig felfokozva,