A mester | Page 8

Miklós Surányi
dionizoszi kicsapongásaival. Ismerem a cinquecento t?rténetét és éppenséggel nem botránkozom meg azon, hogy Benvenuto Cellini leszúrta ?ccsének gyilkosát, Maffio di Giovanni rend?rf?n?k pribékjét, meg Pompeot, aki bérgyilkosokat fogadott fel ellene.
--De uram,--tiltakozott az ?sszehasonlítás ellen D?m?t?r--én ...
--Tudom, tudom, ?nt csak a m?vészet terén szabad ?sszehasonlítani a cinquecento legnagyobbjaival, --bókolt szaporán a kapitány--én csak azt akartam illusztrálni, hogy a m?vész az más, mint a k?z?nséges halandó. Ami pedig az egyszer? munkásasszonyt illeti, Istenem, ezt csak bizzuk Erosz és Afrodité kifürkészhetetlen akaratára. M?velt ember, aki a pszichopatológia és az erotikus rendellenességek tudományában jártas, soha semmin sem csodálkozik. Mit tudjuk mi, vakon, siketen, ízlés és szaglás nélkül bolyongó, otromba laikusok, mit talál a m?vész az egyszer? ?lt?ny, a foszlott ruhadarabok, a kopott nagykend? és a durva vászonnem?k alatt! Heine Matildja nagyszer? példa arra, hogy ...
--Uram, az Istenért,--k?ny?rg?tt a szobrász --?n olyan dolgokat beszél itt nekem ...
-- ...amiket ugyebár nem várt egy kihágási rend?rkapitány hivatali szobájában?--hízelgett magának édeskés, nyájas, de ?ntelt hangon a sovány, parf?m?s és frissen borotvált amat?r. D?m?t?r János szédülni kezdett és tiszta szívb?l visszakívánta a goromba és esetlen rend?rellen?rt, aki recseg? hangon csirkefogónak, utonállónak, gyermekrablónak és becstelen szoknyavadásznak címezte az ?rszobában. A gyomra émelygett és a pokol fenekére kívánta a világ ?sszes m?gy?jt?it és pszichiátereit.
A kapitány még egy pohárkával t?lt?tt s aztán ?sszegezte az eset érdembevágó mozzanatait.
--Mir?l van itt szó, mélyen tisztelt barátom, ha megengedi, hogy így szólítsam ?nt, méltóságos uram ... Mir?l van itt szó? Dolgokról, szenvedélyekr?l, egyéni kedvtelésr?l, a lélek legintimebb, legbens?bb hajlamairól egyrészt, amelyek egyáltalán nem tartoznak a nyilvánosság elé; szó van másrészt egy durva véletlenr?l, a magukban véve ártatlan mozzanatok sajnálatos ?sszetalálkozásáról. Egy részeges csavargó ?rd?gi módon el?re kieszelt zsaroló támadásáról van szó, amelyért ?n jól megérdemelt leckét adott neki. Bízza rám az ügyet, drága Mester, mélyen tisztelt barátom. A sértett fél majd kiegyezik tíz-tizen?tezer korona kártérítés ellenében. A magánvádat visszavonatom. A menyecske pedig, akinek egyszer? k?nt?se alatt bizonyára egy antik Nereida, vagy egy alexandriai kurtizán ragyogó teste rejt?zk?dik, továbbra is megmarad érosz csintalan játékszerének. Csak bízza rám uram, én boldog leszek, ha az isteni Nausikaa fenk?lt lelk? alkotójának szolgálatára lehetek. Oh, ha még valaha reményen lehetne arra, hogy ?n befogad barátainak és tisztel?inek intim k?rébe, ha módom lehetne, hogy ?sszehasonlíthatatlan m?vészetének, zsenialitásának egy-egy lehullott forgácsát valaha a magaménak mondhatnám ...
--Uram, én nem értem ?nt,--t?rt ki végre a m?vészb?l--annak a szerencsétlen munkásnak, férjnek, apának végre is a karja, akárhogy vesszük ... magam láttam, hogy mily siralmas módon lóg t?b?l kicsavarva, a válla alól.
--Semmi az, semmi. Tíz-tizen?tezer korona. Ezzel b?ven kárpótolta ?n a részeges csavargót és megmentette saját magát a botrány kínos k?vetkezményeit?l. és ne gondolja uram, hogy ez az ?n érdeke csak, vagy az enyém, vagy egyes társadalmi osztályoké. Nem. Ez az egész állam, a társadalmi stabilitás, a nyugalom, a kultúra, az egész emberiség érdeke. Az államé, amely a legmagasabbrendü individuumok kultusza révén szolgálatot tesz a fejl?dés egyetemes érdekeinek. Ha az anyagi igazságot nézem, akkor most egy cementmunkás érdekeinek megóvása céljából olyan rést kellene ütn?m a m?vészi kultúra bástyáján, amelynek pótlásához évszázadok kellenének. Kérdem: van-e joga az államnak, hogy ilyen barbarizmust elk?vessen? Uram, én a célszer?ségi iskola, a belátásos elmélet, a spontán variációk, az erk?lcsi kényszerek relativitása és az ethikai elvek rétegezettségének alapján állok, ahogy azt mestereinkt?l, Spencert?l és Piklert?l tanultam s inkább megtorlatlanul hagyok száz apró b?nt, sem mint elk?vessek egyetlen jóvátehetetlen nagy hibát. Nem engedem meg, hogy a társadalmat a konvenciók, vallási szabályok, jogi kánonok, morális tradiciók, szóval: a halottak kormányozzák az él?k rovására, mint Comte mondaná, ha itt állana az én helyemben. és mondja meg ?n, helyezkedjék ki ?nmagából és puszta objektiv mérlegelés után állapítsa meg, mire van a társadalomnak, az államnak inkább szüksége: halhatatlan remekm?vek nagyszer? sorozatára, amin?kkel ?n még meg fogja ajándékozni az emberiséget, vagy egy cementmunkás jobb karjára? Mi? Azonkívül ne felejtse el, hogy itt olyan megoldást találunk, amely boldoggá teszi a cementmunkást is, ?nt is, a bárón? ?méltóságát is és engem is, szóval mindenkit,--kacagott a kapitány diadalmasan--akik ebben a dologban ily szépen ?sszekerültünk. Bízza rám a dolgot és tartson meg engem lek?telez? szíves jóindulatában. Az autója, amelyért voltam bátor az imént telefonáltatni, a kapu alatt várja Méltóságodat.
és tíz perc mulva D?m?t?r János belépett a zuglói-uti palota h?v?s, márvány-vesztibüljébe.
--A bárón? nincs itthon--jelentette ki az inasa. --?méltósága korán reggel kikocsizott a herceg úr ?excellenciájával.

VI.
Délben azt is megtudta D?m?t?r, hogy a bárón? csak két-három nap múlva lesz látható, mert tegnap hirtelen leutazott dunántúli birtokára.
--Tehát semmit sem tud az éjjeli kirándulásról. Mégis szerencsém van, a mindenségit--d?rm?gte magában és izgatottan nyalogatta szájaszélét a nem várt kellemes fordulatra ...
Az ?rvendezés nem tartott sokáig.
Másnap egy riportujság megírta a k?ztemet?-uti botrány minden részletét. A rend?rkapitány adta le egy ujságiró-barátjának, mint ragyogó és tanulságos m?vészett?rténeti érdekességet. Megfogadtatta vele, hogy nem használja fel kicsinyes és ostoba riportk?zlésekre. Ez az eset a halhatatlanságnak, a memoárirodalomnak való pompás csemege--er?sítette ?szinte és finom elragadtatással ... Ugyanígy kommentálta a m?barátok k?rében és a Fészek Club
Continue reading on your phone by scaning this QR Code

 / 32
Tip: The current page has been bookmarked automatically. If you wish to continue reading later, just open the Dertz Homepage, and click on the 'continue reading' link at the bottom of the page.