A bihari remete

⑰
A bihari remete, by Aurél Kárpáti

The Project Gutenberg EBook of A bihari remete, by Aurél Kárpáti This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.net
Title: A bihari remete és egyéb t?rténetek
Author: Aurél Kárpáti
Release Date: December 23, 2006 [EBook #20169]
Language: Hungarian
Character set encoding: ISO-8859-2
*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A BIHARI REMETE ***

Produced by Tamás Róth and the Online Distributed Proofreading Team. With special thanks to the library of Pécs, especially to the director, József Kereszturi for the help in selecting and borrowing the books.

KáRPáTI AURéL
A BIHARI REMETE éS EGYéB T?RTéNETEK
[Illustration: ]
BUDAPEST
Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása
-MCMXX-
KáRPáTI AURéL
A BIHARI REMETE éS EGYéB T?RTéNETEK
[Illustration: ]
BUDAPEST
Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása
1920

AZ AEDILIS
I.
A napóra aranyozott rúdjának árnyéka a kilencesen állott.
A Forum f?l?tt sárgán hullámzottak az óriási selyemerny?k, amik nyáron át h?v?s árnyékot vetettek az egymás f?lé emelked? terraszokra. Kékes homályban álltak a fehér márványszobrok, Tarquinius nagy csatornájának v?r?s palatet?i, a szónokok emelvénye, amit az antiumi hajók vassarkantyúi díszítettek s a comitiummal szemk?zt sorakozó régi tabernák. Csak a tér mélyén csillámlott f?l itt-ott a talajvíz a kockak?vek hasadékaiban, emlékeztetve a mocsárra, amelynek nádasában az anyafarkas szoptatta Rhea Silvia ikreit.
Concordia templomának lépcs?in, ahonnan ki lehetett látni egész a Via Sacra ékszeresboltjáig, két f?lszabadított rabszolga ült és kockázott a márványba karcolt táblán. Beszédük és a festett puszpángkocka csattogása visszhangozva járta be a bazilikákkal szegett teret. Mindketten ama gy?l?lt és megvetett Corneliusok k?zül valók voltak, akiket Sulla bosszúja szabadított rá Rómára a második proscriptio után s akik szennyes, foltozott k?penyükkel minden utcasarkon el?bukkantak a henyél?k, tolvajok és kolduló papok zajongó t?megében.
--Damon, te lator,--kiáltott az egyik, düh?sen borzolva hátra r?tes haját,--a Tiberis halai nem oly falánkak, mint te vagy. Tizennégy szeszterciusszal úszom egy óra óta.
A Damonnak szólított, kurtára nyírt, fekete szakálas, szikár, nagycsontú macedóniai gúnyosan villantotta ki fehér fogait, azután szótlanul p?rgette meg ujjai k?z?tt a kockát.
A v?r?shajú tovább folytatta:
--Holnap újra eladhatom magam Dolabellának, a legpiszkosabb uzsorásnak, akinek valaha lapos k?rmei voltak Rómában.
Ebben a pillanatban egy bíborszegély? tóga csücske lebbent meg f?nn, a templom oszlopai k?z?tt. Egy szokatlanul fiatal aedilis k?zeledett a játszók felé, lassan, elgondolkozva lépegetve az árnyékos csarnokban. Simára, borotvált fehér arca kissé duzzadt volt és álmos kifejezés?, amivel éles ellentétben álltak energiától sugárzó, fényes fekete szemei. Gondos fürt?kbe szedett haja el?l már ritkulni kezdett, aminek eltüntetése éppoly gondokat szerzett a fiatal patríciusnak, mint Licinus borbélynak. Kezében pergamentekercset szorongatott, talán Theokritosz egy idilljét, talán egy adóslevelet. Eleganciájához és pompás megjelenéséhez mind a kett? egyformán illett.
Már csaknem odaért a libertinusok háta m?gé, akik nem vették észre a k?zeled?t, mikor egyszerre a nevét hallotta említeni, ?sszeráncolta sima homlokát és megállt. Figyelni kezdett.
--No hiszen,--mondta epésen a macedóniai,--Dolabella másról sem álmodik, mint hogy nálad kamatoztassa pénzét, mikor már Cinna veje sem biztos adós. Az aedilis kétezer talentummal tartozik neki és a diktátor barátságával sem dicsekedhetik. Vagy mib?l telnék ezüsttel díszíteni a színpadot és selyembe takarni a napot? Hat,--kiáltotta újra leejtve a színes kockát a sima márványra,--nyertem.
A másik bosszúsan oldozta le nyakáról a piszkos b?rzacskót és odadobta a macedóniai elé.
--Koszos kutya,--mormogta fogai k?z?tt. F?lkelt és karjait lustán himbálva átvágott a téren egy sz?k utca irányában, amely a halpiacra vezetett.
A macedóniai mohón kezdte számlálni a pénzt.
Az aedilis ott állt tíz lépésre m?g?tte egy oszlop mellé húzódva. Arcán elégedetlenség és harag tükr?z?d?tt.
--Hát már a cs?cselék is tudja,--gondolta, kellemetlen borzongást érezve egész testében, mintha egy utálatos, nyálkás állat érintette volna meg.--és milyen jól vannak tájékozva, jobban mint magam. Csakugyan, ennek a fahéjszín? gazembernek igaza, van. Az utolsó játékok alatt, amikkel atyám emlékét tiszteltem meg, százhúsz gladiátorom maradt itt a téren. Mindegyik egy talentumba került. A delosi és corinthusi ezüsttálakat, szobrokat és festett márványokat sem adják ingyen. Azután a szakácsok, pékek, gyaloghintó-hordók, énekesek és hárfások... De ezek nélkül lehetetlen élni. Az ember csak a szép, gazdag dolgokon keresztül tudja eléggé becsülni ?nmagát és gy?l?lni az uzsorásokat. Dolabellát fel fogom akasztatni, de addig is most sz?k nekem Róma. A Láz istenének oltárán már meggyújtották a lángokat és nincs rosszabb az egészségtelen leveg?nél, amely a hideglelést jelenti. Egy negyedév a tenger túlsó felén és Crassus ezüst?s zsákjai mindent rendbehoznak. Ej, nem érdemes ma el?venni a tegnapi gondokat, amik a hajó után elsimuló hullámmal együtt enyésznek el. Aemilius gályája az éjjel indul G?r?gországba.
Arcára újra kiült a nyugalom derültsége, mikor f?lpillantott.
A macedóniai még mindig ott ült a lépcs?n és k?penye alól el?húzott kurta kardjával valamit vésett a csikorgó márványba. El?rehajolva térdelt, kardját két kézre fogva s az izzadságcseppek odahullottak homlokáról elébe, a fehér k?re.
Az aedilis elmélázva, szeretettel nézett k?rül a Forumon, mintha annak minden részét?l kül?n akarna búcsút venni. A sárga selyemerny?k alatt olyan volt az egész tér, mint egy óriási terem, aminek túlsó felén, az árusok bódéi k?z?tt mintha hangyák nyüzs?gtek