A bihari remete

A bihari remete, by Aurél
Kárpáti

The Project Gutenberg EBook of A bihari remete, by Aurél Kárpáti
This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or
re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
with this eBook or online at www.gutenberg.net
Title: A bihari remete és egyéb történetek
Author: Aurél Kárpáti
Release Date: December 23, 2006 [EBook #20169]
Language: Hungarian
Character set encoding: ISO-8859-2
*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A BIHARI
REMETE ***

Produced by Tamás Róth and the Online Distributed Proofreading
Team. With special thanks to the library of Pécs, especially to the
director, József Kereszturi for the help in selecting and borrowing the
books.

KÁRPÁTI AURÉL

A BIHARI REMETE ÉS EGYÉB TÖRTÉNETEK
[Illustration: ]
BUDAPEST
Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása
-MCMXX-
KÁRPÁTI AURÉL
A BIHARI REMETE ÉS EGYÉB TÖRTÉNETEK
[Illustration: ]
BUDAPEST
Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása
1920

AZ AEDILIS
I.
A napóra aranyozott rúdjának árnyéka a kilencesen állott.
A Forum fölött sárgán hullámzottak az óriási selyemernyõk, amik
nyáron át hûvös árnyékot vetettek az egymás fölé emelkedõ terraszokra.
Kékes homályban álltak a fehér márványszobrok, Tarquinius nagy
csatornájának vörös palatetõi, a szónokok emelvénye, amit az antiumi
hajók vassarkantyúi díszítettek s a comitiummal szemközt sorakozó
régi tabernák. Csak a tér mélyén csillámlott föl itt-ott a talajvíz a
kockakövek hasadékaiban, emlékeztetve a mocsárra, amelynek
nádasában az anyafarkas szoptatta Rhea Silvia ikreit.
Concordia templomának lépcsõin, ahonnan ki lehetett látni egész a Via

Sacra ékszeresboltjáig, két fölszabadított rabszolga ült és kockázott a
márványba karcolt táblán. Beszédük és a festett puszpángkocka
csattogása visszhangozva járta be a bazilikákkal szegett teret.
Mindketten ama gyûlölt és megvetett Corneliusok közül valók voltak,
akiket Sulla bosszúja szabadított rá Rómára a második proscriptio után
s akik szennyes, foltozott köpenyükkel minden utcasarkon
elõbukkantak a henyélõk, tolvajok és kolduló papok zajongó
tömegében.
--Damon, te lator,--kiáltott az egyik, dühösen borzolva hátra rõtes
haját,--a Tiberis halai nem oly falánkak, mint te vagy. Tizennégy
szeszterciusszal úszom egy óra óta.
A Damonnak szólított, kurtára nyírt, fekete szakálas, szikár, nagycsontú
macedóniai gúnyosan villantotta ki fehér fogait, azután szótlanul
pörgette meg ujjai között a kockát.
A vöröshajú tovább folytatta:
--Holnap újra eladhatom magam Dolabellának, a legpiszkosabb
uzsorásnak, akinek valaha lapos körmei voltak Rómában.
Ebben a pillanatban egy bíborszegélyû tóga csücske lebbent meg fönn,
a templom oszlopai között. Egy szokatlanul fiatal aedilis közeledett a
játszók felé, lassan, elgondolkozva lépegetve az árnyékos csarnokban.
Simára, borotvált fehér arca kissé duzzadt volt és álmos kifejezésû,
amivel éles ellentétben álltak energiától sugárzó, fényes fekete szemei.
Gondos fürtökbe szedett haja elöl már ritkulni kezdett, aminek
eltüntetése éppoly gondokat szerzett a fiatal patríciusnak, mint Licinus
borbélynak. Kezében pergamentekercset szorongatott, talán
Theokritosz egy idilljét, talán egy adóslevelet. Eleganciájához és
pompás megjelenéséhez mind a kettõ egyformán illett.
Már csaknem odaért a libertinusok háta mögé, akik nem vették észre a
közeledõt, mikor egyszerre a nevét hallotta említeni, összeráncolta sima
homlokát és megállt. Figyelni kezdett.
--No hiszen,--mondta epésen a macedóniai,--Dolabella másról sem

álmodik, mint hogy nálad kamatoztassa pénzét, mikor már Cinna veje
sem biztos adós. Az aedilis kétezer talentummal tartozik neki és a
diktátor barátságával sem dicsekedhetik. Vagy mibõl telnék ezüsttel
díszíteni a színpadot és selyembe takarni a napot? Hat,--kiáltotta újra
leejtve a színes kockát a sima márványra,--nyertem.
A másik bosszúsan oldozta le nyakáról a piszkos bõrzacskót és
odadobta a macedóniai elé.
--Koszos kutya,--mormogta fogai között. Fölkelt és karjait lustán
himbálva átvágott a téren egy szûk utca irányában, amely a halpiacra
vezetett.
A macedóniai mohón kezdte számlálni a pénzt.
Az aedilis ott állt tíz lépésre mögötte egy oszlop mellé húzódva. Arcán
elégedetlenség és harag tükrözõdött.
--Hát már a csõcselék is tudja,--gondolta, kellemetlen borzongást
érezve egész testében, mintha egy utálatos, nyálkás állat érintette volna
meg.--És milyen jól vannak tájékozva, jobban mint magam. Csakugyan,
ennek a fahéjszínû gazembernek igaza, van. Az utolsó játékok alatt,
amikkel atyám emlékét tiszteltem meg, százhúsz gladiátorom maradt itt
a téren. Mindegyik egy talentumba került. A delosi és corinthusi
ezüsttálakat, szobrokat és festett márványokat sem adják ingyen.
Azután a szakácsok, pékek, gyaloghintó-hordók, énekesek és hárfások...
De ezek nélkül lehetetlen élni. Az ember csak a szép, gazdag dolgokon
keresztül tudja eléggé becsülni önmagát és gyûlölni az uzsorásokat.
Dolabellát fel fogom akasztatni, de addig is most szûk nekem Róma. A
Láz istenének oltárán már meggyújtották a lángokat és nincs rosszabb
az egészségtelen levegõnél, amely a hideglelést jelenti. Egy negyedév a
tenger túlsó felén és Crassus ezüstös zsákjai mindent rendbehoznak. Ej,
nem érdemes ma elõvenni a tegnapi gondokat, amik a hajó után
elsimuló hullámmal együtt enyésznek el. Aemilius gályája az éjjel
indul Görögországba.
Arcára újra kiült a nyugalom derültsége, mikor fölpillantott.

A macedóniai még mindig ott ült a lépcsõn és köpenye alól elõhúzott
kurta kardjával valamit vésett a csikorgó márványba. Elõrehajolva
térdelt, kardját két kézre fogva s az izzadságcseppek odahullottak
homlokáról elébe, a fehér