Történet

Történet, by Béla Balázs

The Project Gutenberg EBook of Történet, by Béla Balázs This eBook
is for the use of anyone anywhere at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
eBook or online at www.gutenberg.org
Title: Történet A Lógody-utcáról, a tavaszról, a halálról és a
messzeségr?l
Author: Béla Balázs
Release Date: October 2, 2006 [EBook #19433]
Language: Hungarian
Character set encoding: ISO-8859-2
*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK
TÖRTÉNET ***

Produced by Tamás Róth and the Online Distributed Proofreading
Team. With special thanks to the library of Pécs, especially to the
director, József Kereszturi for the help in selecting and borrowing the
books.

BALÁZS B.
-

Történet

BALÁZS BÉLA
TÖRTÉNET A LÓGODY-UTCÁRÓL, A TAVASZRÓL, A
HALÁLRÓL ÉS A MESSZESÉGRÕL
[Illustration:]
BUDAPEST ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMD. RÉSZVÉNYT.
KIADASA
Költeni annyi, mint itélõszéket tartani önmagunk fölött. (IBSEN)
A szerzõ minden jogot fentart magának, a forditás jogát is
Volt Budán a vár oldalában egy meredek, nagy rendetlen telek. A
Lógody-utcától fel a Lovas-utig. Az idõsebb Novoszád Ferenc birtoka
volt. Hanem õ már csak a fent levõ kis korcsmát tartotta meg a
hozzávaló kétszobás lakással. Ott mérte az uj móri bort három asztal
vendégének. (Inkább csak a szomszédság járt oda). Lent is volt két kis
ház, a Lógody-utcai kaputól jobbra meg balra, melyek szûk és különös
formájú sikátort alkottak az alsó udvarban. Két-két szoba konyha
mindegyikben, Azokat a gyermekeinek adta jussba már régen. Az
egyikben a lánya lakott férjével és két gyermekével. (A férje, Jung
János, irnok volt fent a várban.) A másik házban ifjabb Novoszád
Ferenc lakott. Ö foltozó varga volt. Kissé félkegyelmû lévén ezt a
mesterséget is alig tudta megtanulni. Hanem a felesége mosni és
takaritani járt és igy--gyerek nélkül--csak megtudtak élni. Az egyik
szobát kiadták tizennyolc forintért. Egy fiatalember lakott benne.
Valami festõ féle.
Igy hát csendesen éltek és nem is volt más zavar, minthogy a
szobaurhoz néha mindenféle furcsa fiatalemberek és lányok jöttek. Az
alagút felõl jöttek Pestrõl késõ vacsora után nagy lármával, és hajnalig
is fent voltak és zongoráztak. Aztán az, hogy a Jungék fia egy félév óta
feküdt már száraz betegségben és Rosenzweig orvos azt mondta, hogy

nem is fog többet felkelni. És még bajt okozott a tavaszi viz, mert
kimosta a felsõ lépcsõt a kõboltiv alatt. (Az öreg Novoszád azt mondta,
hogy száz év elõtt ott pince volt, mely a régi várhoz tartozott és hogy
ott egy alagútnak kell lenni.)
Egyszer vasárnap vacsora után kint ültek az udvarban. A szomszédból
is átjött a fiatal házaspár. Egy sváb napszámos a feleségével. Egyforma
keményített kék kötõkben álltak vállal összetámaszkodva.
Egyszer azt mondta ifjabb Novoszádné:
--Hát már május hónap van.
--Miért gondolja Zelma néni?--kérdezte a szobaúr, aki a maga ajtaja
küszöbén ült törökösen.
--Mert a hold alatt olyan szép világoskék bárányfelhõk vannak. Tessék
nézni. Ha a hold alatt ilyen szép bárányfelhõk vannak, akkor május
hónap van.
--Alkkor van május, mikor a kalendárium irja.--Szólt bele
Jungné.--Hamarabb kiolvashatja onnan, aki tud.
Zelma néni nem tudott olvasni. De Jungné a sok nyomorúság miatt volt
olyan és ezért nem vette zokon senki. Õ most is csak az ajtóig jött ki,
mert odabent a férje is betegen feküdt.
--Semmi az, amit a kalendárium ir--mondta a szobaúr. Felállt és tiz
ujjával fésülte hosszú, borzas haját és nézte a holdat.--Semmi az, amit a
kalendárium ir. Mikor áprilist irt, olyan köd és hideg volt, hogy az
október sem mindig olyan. Tizenkét táncos az, aki nem megy mindig
rendesen egysorban. Január van mondják, az emberek: szánkáznak és
korcsolyáznak. De egyszerre csak egy fényt tükröz egy ablak. Mi volt
az? Egy júliusi alkony szaladt keresztül. És többen is vannak, mint
tizenketten. Csak a többinek nincs neve. Például mi az, mikor
hóolvadáskor olyan bágyadt, puha az erdõ, mint nagy nyárban és még
fénye sincs? A többi névtelen. De ma este majus van.

Jungné vállat vont és hirtelen fordulással bement a lakásba.
--Hát persze--mondta Zelma néni szégyenkezõ hangon, mert õ sem
értette ezt a beszédet.--Hát persze. Van mindenféle.
Akkor fönt a bosnyák kaszárnyában megszólalt a takarodó. Csendesen
hallgatták.
--Jól fújja--mondta ifjabb Novoszád Ferenc és nevetett utána. Mindig
nevetett utána, ha valamit mondott.
--Most már meleg van--szólt vissza a felesége--holnaptól kezdve
idekint is dolgozhatsz az udvaron. Legalább kilehet takarítani már a
szobát.
--Igazán--kiáltott fel a szobaúr--az enyimet is, Zelma néni. Én is idekint
fogok dolgozni.
--Ki lehet hozni a Kálmán ágyát is,--folytatta Novoszádné.--Mért ne
legyen szegény még egy kicsit jó levegõn. Hát nem igaz?
Igy beszéltek. Aztán a szép fiatal házaspár elköszönt. Eddig is csak ugy
szótlanul álltak, vállal összetámaszkodva. Zelma néni is fölállt a
sámliról.
--No Franci--mondta--menj fel az öreghez. Kapsz egy kis bort. Vigyázz
majd a lépcsõn, ha lejössz.
Mikor ifj. Novoszád Ferenc már a boros pince fölött a kert keritésébe
kapaszkodva haladt fölfelé, akkor Zelma néni