Thury Zoltán összes mûvei, vol. I

Zoltán összes mvei, vol. I, by
Zoltán Thury

Project Gutenberg's Thury Zoltán összes mvei, vol. I, by Zoltán Thury
This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or
re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
with this eBook or online at www.gutenberg.org
Title: Thury Zoltán összes mvei, vol. I Ketty és egyéb elbeszélések
Author: Zoltán Thury
Release Date: November 10, 2006 [EBook #19749]
Language: Hungarian
Character set encoding: ISO-8859-2
*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK THURY
ZOLTÁN ÖSSZES MVEI, VOL. I ***

Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online Distributed
Proofreading Team. With special thanks to the library of Pécs,
especially to the director, József Kereszturi for the help in selecting and
borrowing the books.

THURY ZOLTÁN

ÖSSZES MÛVEI

ELSÕ KÖTET
KETTY ÉS EGYÉB ELBESZÉLÉSEK

Nyomatott a kiadó Kner Izidor könyvnyomdájában

GYOMA
1908

TARTALOMJEGYZÉK
Ketty A sztrájk A sütemény Kõmûvesek Becsület Az egér A
legszegényebb vértanú A vacsora A miniszter vendégei A hatodik Az
ezred A gyermek Kálvária Az igazság Anna A vasút Urak és parasztok
Este Éjjel Orvosságok Szerencsétlenség A botrány A két Glubovitz A
komponista A szerzõ Rubin urnál Az öregrendû ur A tisztességes
emberek Az utolsó órában Két boltos Tercsa néni gyermeket nevel
Logika Át kell dolgozni a könyvet Sötétség A király és a pipacs A
farkas A két fiu Raffay tisztelendõ ur A specziálista A Flórián
filozófiája A lovak

KETTY
I.
A bürgerstrassei nagy czivilkaszárnya dobrakerült s jó olcsón jutott
hozzá a szép nagy házhoz valami Huber nevü vastag, goromba képû
bajor. A müncheni házakon nagyon sok az adósság, annak esett

áldozatul a czivilkaszárnya is. Nem valami túlságosan nagy épület ez,
hanem a környezet kunyhói közül ugy kiemelkedik a négy emeletével,
mint a milyen nagy egy hegy a hangyazsombék mellett--és szabályos,
mint egy koczka, nincs rajta semmi felesleges. A falait már
megszürkítette a sok hó és esõ s csupa szûk, munkásemberek számára
épített lakosztály miatt lett kaszárnya a neve. Huber ur másnap
beköltözködött a földszintre s minthogy meg akarta ismerni a lakóit,
mindjárt ebéd után behivatta a házmesternét.
--No csak õszintén rukkoljon ki mindennel. Fizetnek a lakók?
--Hát igen, igen--hümmögött az asszony.
--Pontosan?
--Igen, igen... Látszott, hogy szeretne el is hallgatni valamit, ez az
ember nem ugy néz ki, mint aki kegyelmet ismer a lakókkal szemben,
de Huber ur nem elégedett meg a felelettel.
--Számlálja elõ, kik fizetnek pontosan s kik rendetlenkednek... No,
befagyott a szája?
A szegény jó asszony látta, hogy itt nincs mentség, pontosan beszámolt
hát a lakókról.
--Az elsõ emeleten a kárpitos megkésik néha egy-két nappal, hanem
azért nagyon becsületes ember. Erre az emeletre aztán nincs panasz. A
második egészen pontos, sokszor még elõre ideadja a pénzt
egynémelyik, nehogy elköltse. A harmadik emeleten lakik egy
vámhivatalnok...
--Balra, jobbra?
--Jobbra, az egy kicsit kártyás, de ha szerencséje van, két-három
hónapról egyszerre teszi le a gondját. Fenn az atelierben egy festõ lakik,
az bizony nagyon szegény ember. Beteges is, sokszor hetekig fekszik,
nem tud dolgozni sem...

--Menjen fel s mondja meg neki, hogy holnap reggelre költözzék ki.
Az asszony megijedt.
--Én mondjam neki?
--Maga hát.
--Én nem, kérem.
--Miért, talán nagyon mérges ember.
--Nem, dehogy, de félek...
--Mitõl?
--Nagyon szegény ember az és szerencsétlen is, meg beteg, csak nem
maradhat lakás nélkül. Tél van most, uram, nem nyár. Sohase venném a
lelkemre, ha nagy elbusulásában valami kárt tenne magában.
--Mondott valami ilyest?
--Mondott bizony, azt mondta, hogy ha már innen is kizavarják,
agyonlövi magát. Várják meg, a meddig készen lesz valamivel, négy-öt
képe is munka alatt van, majd csak sikerül szereznie valamit. A volt
háziur rá is hagyta a dolgot, szívesen várt neki, mert látta, hogy
máskülönben derék ember. Várjunk talán mi is még egy kicsit.
--Ezzel majd elvégzem én--mondta Huber ur és fölment az atelierbe.
Kopogására egy sápadt, szikár fiatal ember kiáltotta ki a szabadot s
bizonyosan azt hitte, hogy valami megrendelõvel van dolga, mert öröm
szaladt végig az arczán. Huber ur azonban gyorsan észretérítette s
végzett is vele hamar.
--Ön lakik ebben a szobában?
--Én, szolgálatára lehetek valamiben?

--Huber vagyok, az uj háztulajdonos. Hallottam, hogy uraságod
rendetlenül fizeti a házbért. Ugy rendeztem be a dolgomat, hogy csupa
jó lakóim legyenek, azért holnap délig fizesse ki egy hónapra a házbért,
vagy hurczolkodjék ki. Azt is mondta a házmesterné, hogy fõbe akarja
magát lõni. Ebben az esetben legyen szives megkímélni a házamat a
botránytól, elég nagy az angolkert. Ehez tartsa magát, kérem, mert én
nem szeretem a teketóriát.
A szegény festõ kapkodott ide-oda, valamit felelni akart, de mire
szóhoz jutott volna, Huber ur már lenn járt a vámhivatalnoknál. Nem
tudta, hogy mit tegyen? Sirni szeretett volna, de nem jött köny a
szemébe, csak nagy keserûség töltötte el egyszerre s annál inkább
dúltak benne az indulatai, mert érezte