Takáts Sándor Szalai Barkóczy Krisztina 1671-1724 czímû könyvéne

Takáts Sándor Szalai Barkóczy
Krisztina
by Angyal Dávid

The Project Gutenberg EBook of Takáts Sándor Szalai Barkóczy
Krisztina
1671-1724 czímû könyvének ismertetése, by Angyal Dávid This eBook
is for the use of anyone anywhere at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
eBook or online at www.gutenberg.org
Title: Takáts Sándor Szalai Barkóczy Krisztina 1671-1724 czímû
könyvének ismertetése
Author: Angyal Dávid
Release Date: August 14, 2006 [EBook #19040]
Language: Hungarian
Character set encoding: ISO-8859-1
*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TAKÁTS
SÁNDOR SZALAI ***

Produced by Tamás Róth

TAKÁTS SÁNDOR SZALAI BARKÓCZY KRISZTINA 1671-1724
CZÍMU KÖNYVÉNEK ISMERTETÉSE
IRTA
Dr ANGYAL DÁVID EGYETEMI NYILV. R. TANÁR
Különlenyomat a «Budapesti Szemle» 1911 június havi füzetébol
BUDAPEST
1911
TAKÁTS SÁNDOR SZALAI BARKÓCZY KRISZTINA 1671-1724
CZÍMU KÖNYVÉNEK ISMERTETÉSE
IRTA
Dr ANGYAL DÁVID EGYETEMI NYILV. R. TANÁR
Különlenyomat a «Budapesti Szemle» 1911 június havi füzetébol
BUDAPEST
1911
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
Ismeretes, hogy Takáts Sándor mindig kiadatlan forrásokból meríti
tárczáit, tanulmányait és könyveit.
És nemcsak anyaga új, hanem eloadásának módja is eredeti s érdeket
kelto. De most nem írói egyéniségével, hanem könyvével akarunk
foglalkozni.
Ez a könyv új képpel gyarapítja történetünk arczképcsarnokát. Szalai
Barkóczy Krisztina neve csak mellékesen volt eddig említve
történetünkben, most koporsójából kikél» és el kell ismernünk, hogy
nevét együtt kell említenünk Zrínyi Ilonával, Lórántffy Zsuzsannával s

Teleki Mihály anyjával.
Az eltünt magyar világ nagy asszonyai közé tartozik, a kik noi
hivatásukat ép annyi erélylyel, mint okossággal és gyöngédséggel
töltötték be. Nincs semmi kérkedés bennük, szeretnek ós szerettetnek,
férjeikért és gyermekeikért élnek, kitüno gazdasszonyok, de a közélet
iránt is van érzékök. Nem idegesek, ha a szükség kivánja, fegyverrel is
megvédelmezik birtokukat és sokszor jó tanácscsal szolgálnak a
közéletben elfoglalt férjeiknek. A régiek--mint Takátstól tudjuk--azt
mondották az ilyen asszonyokról, hogy «jámbor asszony, jó nemzet!»
Pedig Barkóczy Krisztina labancz családból származott, de az o
családjában a királyhuség a magyar érzéssel és szokásokkal jól megfért.
Mint férjének hu társa, kivette részét a nagy kurucz felkelésbol is.
Tisztelte, nagyra becsülte Rákóczit, a «nagyságos fejedelmet»; o is
remélte egy ideig, hogy Rákóczi vezérlete alatt a magyar
megszabadulhat a német uralomtól. Bemélte és óhajtotta ezt nem
csupán férje elomeneteléért, nem csupán a régi magyar rendi világ
feltámasztása érdekében, hanem a magyar nép kedvéért is, mely a XVII.
század végén az idegen uralom alatt kétségbeejto' helyzetbe jutott. Mert
Barkóczy Krisztina szerette a népet, sajnálta és gyámolította
nyomorában, a katholikust jobban szerette, mint a protestánst, de senkit
sem üldözött vallásáért, még a zsidókat is pártolta. Az idegent sem
nézte le, a német rabokkal is jól bánt, igazi vallásos érzésbol merítette a
türelmet mások iránt, a kötelességérzetet, munkakedvet és a
szerénységgel párosult jóindulatot. Szerette a tanultságot, maga is
olvasgatott, örült, ha tudós emberrel társaloghatott, elomozdította az
irodalmi munkásságot, az iskolai nevelést.
Midon politikai reményeiben csalódott, jól esett lelkének, hogy
szeretett férje szerezte meg az országnak a békességet. De az új német
világban Barkóczy Krisztina a régi maradt. Segített férjének a
gazdaságban, az idegenek telepítésében, a kiknek utódjai a magyarság
számát és erejét gyarapították, és hu magyaroknak nevelte gyermekeit.
Leánya, gróf Hallerné Károlyi Klára, anyja szellemében írja
gyermekeirol, délekben és ruhában magyarok maradjanak, az a fo,
hogy jó erkölcsük legyen, mert ezen gyökérbol kormányozhatják teljes

életüket». Ilyen magyar anyát nevelt Barkóczy Krisztina, annak a
Károlyi Sándornak imádott hitvese, a kit a mi történetírásunk még most
is oly méltatlan vádakkal illet.
És itt Károlyi Sándorra kell áttérnünk, mert beszélhetnénk-e a jó
feleségrol méltóan, ha férje pályáját nem érintenok?
Takáts Sándor mellékesen, de nyomós érvekkel száll síkra Károlyi
Sándor jó hírnevéért. Érvei nyomósak, mert új, vagy figyelembe nem
vett adatokra támaszkodhatik.
Megállapítja, hogy Károlyi Sándor átpártolását Rákóczi ügyéhez a
dolhai gyozelem után nem épen személyes okokból kell magyaráznunk.
Károlyi jó hazafi volt, az országon is akart segíteni, mikor a dolhai
csata után Bécsbe ment s mikor Bécsbol visszatért, az országra is
gondolt, nem csupán a maga személyére, mikor a parasztlázadábból
országossá vált felkeléshez csatlakozott. Nem szabad két külön
mértékkel mérnünk egyrészt Károlyi, másrészt Rákóczi és Bercsényi
viselkedését. Az som igaz, hogy Károlyi kincseket gyujtött a
Rákóczi-felkelés idején. Ezt a mesét Takáts Sándor Károlyi Sándor
vagyoni viszonyainak ismertetésével czáfolja meg.
Még jelentékenyebb az, a mit szerzonk a szatmári békérol ír. E sokat
vitatott kérdés Takáts könyvében szerintünk el van döntve. Szerzonk a
Károlyi család levéltárából vett adatokkal jellemzi az ország nyomorúlt
állapotát a nagy kurucz-felkelés vége felé. Tudtuk eddig is, hogy
siralmas volt ez állapot. Tudtuk eddig is, hogy a szegénység, a mely az
idegen kormányrendszertol zaklatva fegyvert fogott és hazahívta
Rákóczit Lengyelországból, már 1707 táján csalódva fordult el a
felkelés ügyétol. De nem tudtuk azt, hogy Rákóczi kormányzata ez
idotájt már úgy bánt a néppel, mint I. Lipót katonái annak idején, sot
néha talán rosszabbul is. Máramarosmegye 1708 augusztus 2-ikán írja
Károlyi Sándornak, «annyira jutottak már szegény