Holnap j?n a kimagyar��zkod��s ��s ��n is, meg a feles��gem is j��t nevet��nk a siker��letlen kalandon.
Amikor k��s?bb megint sajogni kezdett a sz��ve t��j��n ��s fel��gaskodott az ?n��rzete, a hi��s��ga, a szem��rmes polg��ri tisztess��g��rzete, amikor esz��bejutott sz��les, puha, ruganyos ��s tiszta ��gya, amely ut��n minden csontja s��v��rogni kezdett, ��jra megvigasztalta mag��t.
--Baj, baj, nagy szerencs��tlens��g, de nem t?rt��nhetett volna rosszabbul is? Tegy��k fel, hogy annak az embernek, V��konynak, vagy hogy h��vj��k, revolver van a zseb��ben s azzal lepuffant, mint egy kuty��t? Az ember soha sem tudja. Hanem az bizonyos, hogy igaza van a feles��gemnek: mindenki csak a maga rangj��hoz val�� helyen, k?rnyezetben, id?ben mutatkozz��k. Tulajdonk��pen mit is keresek ��n a k?farag��k kocsm��j��ban, vagy ha m��r nem tudok leszokni r��la, mi��rt nem j��rok ��jjel aut��n vagy b��rkocsin? Igaza van a feles��gemnek!
��s m��r csak ?nmag��ra tudott haragudni, ��mb��r k��s?bb esz��be jutott, hogy az ember, hi��ba, soha sem lehet el��g ��vatos. Ez ��ppen olyan elemi csap��s, mintha Ruskin, vagy Tolstoj, vagy Payot feje f?l?tt lecsapott volna a mennyk? ... Vajjon mit tan��csoln��nak ezek az urak: ily esetben mi a k?teless��g��k a m?v��szeknek?
Amire kivirradt a reggel, D?m?t?r szelid rezign��ci��val adta mag��t ��t a sorsnak ��s n��m��n, b?nb��n��an ��s megtisztult l��lekkel ��lt a tolonckocsira, amelyen a f?kapit��nys��gra sz��ll��tott��k.
Alig vette ��szre, hogy ott ��ll k��t rend?r k?z?tt az ��gyeletes kapit��ny el?tt.
V.
--Neve?
--D?m?t?r J��nos szobr��szm?v��sz, a mesteriskola igazgat��ja.
A rend?rkapit��ny, akinek keskeny arc��n a kiel��g��tetlen ig��nyek, az el nem ��rt v��gyak ��s a meg nem val��s��tott ill��zi��k halv��ny r��zs��i ��gtek, aki j��l szabott, puha ��s eleg��ns egyenruh��j��ban bizony��ra nagyon tetszett a n?knek, aki k��nosan ��polt k?rm��vel eddig sz��rakozottan vakarta az ��ll��t, most hirtelen felugrott s k?nnyed��n megtal��lta azt a gesztust, amellyel v��g��t veti a szitu��ci�� k��nos volt��nak.
--Maguk kimehetnek--parancsolta a rend?r?knek. Azt��n D?m?t?r fel�� fordult:
--Az Isten��rt, m��lt��s��gos uram, hogy ker��l ?n ide?
A szobr��sz szeliden mosolygott.
--Tess��k a jelent��st elolvasni.
A kapit��ny sebt��ben v��gigfutotta a rend?rellen?r jelent��s��t. Azt��n elmosolyodott, gyeng��den ��s eleg��ns bizalmaskod��ssal megfogta a m?v��sz karj��t s a div��nra ��ltette.
--Oh ezek a t?kfilk��k!... Nem is k��pzeli a Mester, mily sok bakot l?nek e faragatlan, hi�� ��s hatalmaskod�� bugrisok.
Azt��n felemelkedett hely��r?l s mint egy tisztelg? k��ld?tts��g sz��noka, a m?v��sz el�� toppant:
--M��lt��s��gos uram! Miel?tt jelent��st tenn��k felettes hat��s��gomnak ��s a hib��s rend?ri k?zegeknek nemcsak alapos kitan��t��s��t, de egyben p��ld��s megb��ntet��s��t is ind��tv��nyozn��m, aminek, szent meggy?z?d��sem szerint, meg is lesz a kiv��nt eredm��nye, arra kell k��rnem ?nt, hogy csek��lys��gemt?l m��lt��ztass��k elfogadni a bocs��natk��r��st, amelyet a megt��vedt rend��szeti szervezet nev��ben ezennel tiszteletteljesen van szerencs��m f?laj��nlani. Az orsz��g b��szkes��ge, az eur��pai hir�� m?v��sz, a magyar faj halhatatlan g��niusza ...
--Oh k��rem, k��rem--dadogott D?m?t?r--ez tulz��s ... ��n voltak��ppen ... hogy is mondjam csak ... hiszen alapj��ban v��ve, bizony ��risten, ?k nem hib��sak.
D?m?t?r izgatottan nyalogatta ajkait ��s hatalmas ?kl��vel verejt��kez? homlok��t ��t?gette.
--Ami igaz, az igaz, csakhogy ...
--Csakhogy--v��gott k?zbe lelkes��lten a kapit��ny --a mi leg��nys��g��nk m��g mindig hij��n van a disztingv��l�� k��pess��g legelemibb k?vetelm��nyeinek is. Azon kezdem, kedves j�� m��lt��s��gos uram, hogy nem sz��gyene-e az ��llamrend?rs��gnek, hogy akad egy olyan ?rparancsnok, aki az alkot��m?v��szet f?lkent fejedelm��t, a mi halhatatlan ��s b��szk��n szeretett ...
A szobr��sz e pillanatban nem k��v��nt egyebet, mint hogy megugorhass��k a b��kok ��s bocs��natk��r��sek e viharos z��pora el?l.
--A feles��gem ...--szaladt ki piros, nedves ajkai k?z��l az a sz��, amely most eg��sz ?ntudat��t megsemmis��tette, mint ahogy a napsug��r f?lissza a ny��ri vizek p��rolg��s��t.--Semmi, semmi ... csak ��n m��r szeretn��k hazaszaladni, uram.
A kapit��ny szeretetrem��lt��an mosolygott.
--Ne m��lt��ztass��k nyugtalankodni. Oh a v��letlen j�� kezekbe adta ?nt, becs��letemre. Nekem is van egy kis gy?jtem��nyecsk��m. K��pek, szobrok, antikvit��sok, m?ipari t��rgyak, r��gi brok��tok, damasztok, h��mz��sek ... korl��tolt anyagi eszk?zeim, sajnos, mondhatn��m, az anyagi eszk?z?k teljes hi��nya megg��tol abban, hogy valamireval�� gy?jtem��nyr?l ��lmodozhassam, de m��gis van egy megbecs��lhetetlen kincs a birtokomban, igaz, hogy csak kicsiny��tett reprodukci��, de mag��t��l a m?v��sz kez��t?l: Nausikaa, amint Odysseus el?tt a tengerparton megjelenik. Csod��latos remekm?, talapzat��n az alkot�� l��ngelme k��zjegy��vel: D?m?t?r I. 1895.
A kapit��ny itt meg��llt, feln��zett a f��st?s mennyezetre, tekintet��t ��h��tatosan odatapasztotta a villanyl��mpa kamp��j��ra, mintha csendes h��laim��t k��ldene a Magass��gbelihez, ami��rt ��pen ?t v��lasztotta ki ,,Nausikaa a tengerparton, D?m?t?r I. 1895." szerencs��s tulajdonos��ul.
D?m?t?r sz��ve is felmelegedett ��s azon t?rte az esz��t, hogy uristen, mi m��don ker��lt az a der��k rend?rhivatalnok birtok��ba. E pillanatban mindenn��l jobban ��rdekelte a kis szobor--N��ra eml��ke--��s annak titokzatos t?rt��nete, de nem merte megk��rdezni, mert f��lt, hogy ezzel ��j ��s v��gev��rhatatlan elbesz��l��snek nyitja meg zsilipjeit, pedig ? kimondhatatlanul szeretett volna hazamenni.
A kapit��ny azonban cigarett��val ��s poh��r lik?rrel kin��lta.
--Dr��ga Mester, ami a feljelent��st illeti, az egy pillanatig se okozzon ?nnek aggodalmat. Oh, a v��letlen j�� kezekbe sodorta ?nt--ism��telgette ?nel��g��lten ��s sokatmond�� szemhunyorgat��ssal, mik?zben pomp��san csiszolt k?rmeit megcsillogtatta a m?v��sz szeme el?tt.--Oh, nem hi��ba vagyok gyermekkorom ��ta bolondja a sz��ps��gnek, a sz��nbe, form��ba, vonalba, f��nybe ��s ��rny��kba finomodott ��rz��kis��g, a szublim��lt erotikum, a pog��ny testkultusz, az antik ��let?r?m?k grande passione-j��nak. ��n tudom, hogy a m?v��sz nem k��nyszer��thet? ugyanazon t?rv��nyek, t��rsadalmi konvenci��k ��s erk?lcsi babon��k korl��tai k?z��, mint az ad��hivatalnokok vagy a gabonakeresked?k. A m?v��sz temperamentuma a ny��rspolg��r-fant��zi��t gyakran elk��peszti a maga
Continue reading on your phone by scaning this QR Code
Tip: The current page has been bookmarked automatically. If you wish to continue reading later, just open the
Dertz Homepage, and click on the 'continue reading' link at the bottom of the page.