A mester | Page 9

Intim Színház kulisszái k?z?tt ...
--Csak semmi nagykép?ség, semmi indiszkréció, --k?ny?rg?tt a táncosn?knek, a fest?knek, az ujságíróknak és a rend?rtisztvisel?knek-- ...tisztán pszichopatologiai érdekesség szempontjából kell nézni a dolgot ... Majd ?tven év múlva a D?m?t?r-monográfiádba felveheted, fiam ...
A riportujság fekete misékr?l, kártyabotrányokról, f?ldalatti titkos orgiákról, utcai késelésekr?l, csecsem?rablásról k?z?lt páratlanul érdekes és intim adatokat. Nevek csak kezd?bet?kkel jelezve. D. J. m?vész. A szobrász szerelme. A méltóságos úr. Diszkréten csak éppen a m?vészet és erk?lcs egymáshoz való viszonyának jellemzésére. Tudományos alapon. Freud, Krafft-Ebing, Havelock Ellis, Iván Bloch kutatásainak felhasználásával, keresve a fájdalomokozás és az erotikum k?z?tt való ?sszefüggéseket.
Az eset tudományos és diszkrét kezelésének ellenére: D?m?t?r személye k?zbotrány és b?nvádi eljárás k?zepébe került. Az ?sszes ujságok kénytelenek voltak foglalkozni vele. Az ügyészség vádat emelt, a m?vészek kizárták D?m?t?rt az ?sszes egyesületekb?l, a bárón? elhagyta férjét, a szobrász elvesztette ?sszes állami megrendeléseit, a mágnásasszonyok elmaradtak a m?teremb?l és az Akadémia tagjainak sorából, a szépm?vészeti miniszter indítványára kit?r?lték. A kritikusok megállapították, hogy D?m?t?r perverz hajlamú, iszákos, vereked?, gonosz ember, terhelt családból származott, fiatal korában díjbirkózó, lánct?r?, gerelydobó és súlyemel? artista volt, a m?vészethez távolról sem konyít, k?faragó korában elsajátított bizonyos olcsó és banális fogásokat, minden m?ve kópia, szemérmetlen plágium, antik torzókról ?sszelopott motívumokkal, Canova-, Begas-, Thorwaldsen-, Delaplanche-utánzat, a szobrászatba átültetett Piloty-stilus lapos, nagykép?, üres és tartalmatlan, együgy? és unalmas reprodukciója ... Elf?ldelték, kiátkozták s hült helyét is megfüst?lték, hogy el?zzék a nyomában netalántán hátramaradt rossz szellemeket. Ekkor láttuk, hogy mily zord hatalommal uralkodott a lelkekben a puritán erk?lcs s minden jóravaló polgár megállapította, hogy némely D?m?t?r-féle bestiális ember b?n?zése legalább arra jó, hogy felkeltse a felháborodás tisztító viharát s rámutasson arra, hogy a társadalom, a k?zvélemény, a fórum nyilvános orgánumai még mindig a tiszta erk?lcs talapzatán állanak, habár egyes emberek el is tévednek az élet s?tét és buja dzsungeljében.
--Nem baj--gondolta révedez? lélekkel D?m?t?r.--én tudom, hogy mi vagyok és mit tettem és nem érdekelnek az emberek tudományos és társadalomerk?lcsi szempontjai. Annyi bizonyos, hogy megfogyatkoztak a j?vedelmeim, de arra még telik, hogy szép délolaszországi márványokat vásárolhassak és kifaraghassam az Odysseát, amit két év óta mintázgatok.
Kissé szomorúan bolyongott ugyan a palotájában, amelyb?l hiányzott a felesége, a titokzatos szépség?, fáradt, ingerlékeny és végzetes kedély? negyvenéves asszony, a maga váratlan és szenzációs szeszélyeivel, szerelmi ?tleteivel, kutyáival, papagályaival, kis baziliskusával, szerecsen inasával, finom, elegáns vendégeivel, teaestélyeivel, migrainjével, k?nnyeivel és kacagásával, titokzatos eltünéseivel és váratlan megjelenéseivel. De D?m?t?r nem esett kétségbe és b?lcs gyermekességgel megvigasztalta magát.
--Sohasem hittem el, hogy ?r?kké tartson ez a boldogság. Tulajdonképpen nem is volt az nekem való élet. ámbár szép volt, csak most látom, a mindenségit.
K?rülnézett maga k?rül s csak most vette észre, hogy milyen fejedelmi interieurben él. A kandalló felett ott függ?tt a felesége arcképe. Mint egy jelenés, némán, fejedelmi g?ggel tekintett le rá, szegény, elhagyott rabszolgára ... A mili?, amely a képet k?rülvette, a ritka damaszkusi sz?nyegek, a bronzveretes, intarziás bútorok, a dús selyemfügg?ny?k, régi mesterek képei, szobrok, vázák, porcellánok, a székek nehéz brokátja, az antik lámpák puha, érzéki fénye, a terem jó illata ... olyan nobilis és m?vészi szépséget vetített e finom és ragyogó asszonyalakra, hogy D?m?t?rnek megdobbant a szíve.
--Ez mind az enyém,--gondolta kissé nehéz és kusza impresszióval.--Bizonyára nagyon boldog ember vagyok--sóhajtotta észre sem vehet? lélekzettel és majdnem elmosolyodott.
Megbiccentette a fejét, a kezével fáradtan és gyengéden legyintve, kilépett az ajtón.
A márványburkolatú hall k?zepén, k?zépkori gót bronzok, templomi kegyszerek, kasulák, dalmatikák, infulák, pásztorbotok, kelyhek, zászlók, szentképek és tipológikus csodasz?rnyek bizarr, vibráló szín? múzeumában egy darabig tétován állott. Az inasa némán, kérdez? szemekkel meredt rája, hogy melyik kabátot adja rá szokott éjjeli sétáira.
D?m?t?r legyintett egyet a kezével. Ma nem megy sehová. Feketét kért és hirtelen benyitott a m?termébe. Rengeteg terem volt ez, a régi dekoratív m?vészek szokása szerint valóságos egzotikus templom, a világ minden tájáról ?sszehordott ritkaságokkal. A színek vad lakodalmat ültek a falakon. Minden rikító és égbekiáltóan hangos. Nagy festett japán szobrok, indus aranyozások, cifra keleti sz?nyegek, primitiv egzotikumok és raffináltan megalkotott párisi m?tárgyak. Minden helyi színhatás a végletekig felfokozva, mint B?cklin képein, a színek orgiájából egy idegfeszít? pokoli tónusba olvadva. Pálmák, nehézszagú virágok, kit?m?tt állatok, fenevadak hosszúsz?r? bundái, mint a Makart-korszak bécsi interieurjei. A sz?gletekben aranyrudakon sátrak, g?r?g és perzsa selyem hímzésekkel, széles olasz hever?diványokkal és ?bl?s karosszékekkel. Ebben a teremben minden a fülledt és túlterhelt érzéki kultúrára és van Roosen bárón?re emlékeztetett. D?m?t?r úgy ténfergett benne, mint egy múzeumban, de nem tagadta: ?rült, hogy ez a múzeum az ?vé.
D?m?t?r egy percig sem maradt a m?teremben. Egy kicsiny benyilóba lépett, egy nehéz lombárdiai csipkékkel függ?ny?zott, feminin ízléssel berendezett budoárba, ahol el?kel? úri modelljei, finom és hajlékony hercegn?k, bankárok és gyárosok sugárzóan buja feleségei ?lt?ztek vagy vetk?ztek a saját portréjukhoz.
Ezen is keresztülhatolt D?m?t?r és eszébe sem jutott, hogy az ország legszebb asszonya tegnap a komornája nélkül j?tt ide, hogy a ruháját magával a m?vésszel kapcsoltassa ki. Bement a hálószobájába és lerogyott egy hatalmas góth gyóntatószékbe, amelynek dagadóan kipárnázott ?blében, a kandalló mellett, szinte elsülyedt. Ezt is